A Holddal kapcsolatos misztikus félreértéseknek éppen ez az utóbbi jelenség, az úgynevezett kötött keringés az egyik fő forrása. Égi kísérőnk a Földdel együtt eltöltött 4 és fél milliárd éves folyamatos fejlődése alatt érte el jelenlegi pályáját, miközben a Földéhez viszonyított tengelyforgása teljesen megszűnt, és emiatt mára már csupáncsak az egyik féltekéjét tudjuk lakhelyünkről szemügyre venni. De vajon mi lehet a másik féltekén? A Hold sötét oldalán? – hangzik a misztikus kérdés, általában a tudománnyal szemben szkeptikus hangot megütő emberek szájából…

És aki nem figyel, nem veszi észre, hogy a fenti kérdéspárban bizony két, teljesen eltérő fogalom keveredett össze. A Holdnak – ahogy a Földnek is – valóban van napsütötte és árnyékos, éjszakai oldala is. Csak hát, mivel a Hold nem forog, a sötét oldala kényszerűen mindig sötét, ugyebár? Hát dehogy! A Hold csupán a Földhöz képest nem fordul el, de mivel eközben kering bolygónk körül, minden keringése közben kényszerűen fordul is egyet. A napfény – ahogy bolygónkat – a Holdat is körbejárja. Ennek köszönhetőek a Hold fázisváltozásai: a vékony sarlóból teliholddá dagadó, majd egy hónap múlva újra vékony sarlóvá fogyó Hold.