… nem látunk ott semmit. Néhány halványan pislákoló csillagot leszámítva a távcső látómezeje teljesen üres és sötét, függetlenül attól, hogy mekkora eszközbe is tekintünk. Ám, mivel maga az űr nem üres, főleg nem a porfelhőkkel tűzdelt Tejút sávjában, elméleti esélyünk van rá, hogy egy szinte láthatatlanul sötét világot, ha közvetett módszerekkel is, de valamiképpen elérjünk és megtapintsunk. Nekünk, egyszerű csillagászatkedvelő polgári személyeknek, azaz amatőrcsillagászoknak erre egyetlen lehetőségünk adatott meg: az asztrofotográfia, mellyel igen jó hatásfokkal eredhetünk e titokzatos világ nyomába.

Meglepő molekulafelhő

A Szellem-ködnek nevezett, VdB141-es reflexiós és sötét ködösség valójában nem más, mint egy, a Földtől mért 1470 fényévnyi távolságban a nyár végén és ősszel látható Cepheus csillagkép irányában elhelyezkedő úgynevezett Bok-globula. Sűrű, sötét por- és gázfelhő-gumó. A megörökítés hatalmas nehézségét az jelenti, hogy ez az eredendően sötét égitest teljesen megvilágítatlan háttér előtt látszódik, valahogy úgy, mint egy rejtőzködő fekete párduc az éjszakai erdő mélyén. Cserébe viszont izgalmas asztrofizikai hatásoknak van kitéve, melyek megmagyarázzák igencsak bizarr megjelenését. A kozmosz világában, azokon a helyeken, ahol az anyagnak bármilyen struktúráját, esetleg szokatlan és furcsa, vagy épp szabályos megjelenési formáját tapasztaljuk, tudnunk kell, hogy az szinte sosem a véletlen műve, hanem globális és lokális erőjátékok együttesének bonyolult következménye. Ez a VdB141 esetében sem lehet másképpen. A „szellemes” alakzat egy nagyobb struktúra, az úgynevezett Cepheus Flare (Képeusz Fler) része, ami nem más, mint egy, a Tejút síkjából messzire kiemelkedő molekulafelhő. A csillagászok a 20. sz. második felében megvizsgálták, hogy a Cepheus Flare egyáltalán nincs nyugalomban, hanem külső erőhatásoknak engedelmeskedve egyes részei másodpercenkénti 15 km-es sebességgel elmozdulnak egymáshoz képest. A mozgásnak köszönhetően a molekulafelhőben kiterjedt szálak és csomók alakulnak ki, melyekben megindul a kistömegű csillagok keletkezése – ahogy a VdB141-ben is.

A felvételt Éder Iván készítette a hazai korszerű fotótávcsövek prototípusának számító, 30 centiméter tükörátmérőjű newton asztrográffal. Ezt 2008-ban kifejezetten azért építette, hogy lencsevégre kaphassa az integető szellemeket és ahhoz hasonlatos sötét ködösségeket. Az égterületet több alkalommal is megörökítette, legutóbb maratoni hosszúságú, 20 órányi összexpozíciós idővel, nagy érzékenységű CCD-kamerával, Ágasvárról