A felfedező William Herschel szerint az NGC 2264 nem más, mint egy csillaghalmaz az Egyszarvú csillagképben, ez a konstelláció pedig éppen a tél beköszöntével fölénk magasodó Tejútszakaszban látszik, és a Naprendszerünk otthonát jelentő Orion-spirálkar előtt helyezkedik el. A korszerű kutatások rámutattak, hogy a nem túl távoli, 2700 fényévről idelátszódó halmazban megközelítőleg 600 darab 1 és 4 millió év közötti korú csillag található. Ezek már túlestek a csecsemőkorszakon, de mégsem telt el elég idő ahhoz, hogy az őket korábban körbeölelő szülő-ködösség végérvényesen elenyészett volna. A halmaztagok közül 400 példány kistömegű, azáltal alacsony fényességű, csak obszervatóriumi távcsövekkel nyomon követhető, azonban a többiek között tucatjával akadnak óriások, O és B típusúak is.