Dubaj a világ egyik legdinamikusabban fejlődő metropolisza. Sokszínűségének köszönhetően minden idelátogató megtalálja a pénztárcájának megfelelő lehetőséget a csillogó plázáktól egészen a bazársoron lévő olcsó pakisztáni kifőzdékig. A bulvársajtóból merített „dubajozás” nyomán pedig egy itt eltöltött hétvége némely honfitársnőnk számára akár az anyagi felemelkedés záloga is lehet. Az olajprofitból épülő ingatlanparadicsom a sivatag közepén ugyanakkor sokféle meglepetést is rejteget, ami ki sem derül a médiában megjelenő meseképek sokaságából.

Burj Khalifa. A szuperlift egy perc alatt repít fel a világ legmagasabb épületébe, ha jó szélesre tárjuk a pénztárcánkat

5000 kilométert kell utaznunk, ha el szeretnénk jutni Dubajba. Korábban nemcsak a nagy távolság, hanem az utazás költségei, a drága repülőjegy és a vízumbeszerzés nehézségei is visszatartó erőt jelentettek. Napjainkban azonban a diszkont légitársaságoknak köszönhetően már pár tízezer forintból eljuthatunk az Egyesült Arab Emirátusok lüktető metropoliszába, s csatangolhatunk az óváros vagy a régi bazárok kulisszái között, megismerkedhetünk az arab kultúra tradícióival, vagy rácsodálkozhatunk a modern építészet remekeire, és elmerülhetünk a globalizált világ forgatagában.

A gyöngyhalászattól az olajig

Az iskolai földrajzkönyvekben az olajsejkség klasszikus iskolapéldájaként szereplő Dubaj a 19. század elején még egyike volt az egymással marakodó, szegényes Öböl-menti sejkségeknek. Az 1830-as évekig Abu Dhabi fennhatósága alatt állt, majd az Al Maktum-dinasztia hatalomátvétele után – immár önálló emirátusként – egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait a brit birodalommal. A brit jelenlét azonban a 20. század közepére már több gondot okozott, mint amennyit megoldott. A sejkségek közötti határok tisztázatlansága például gyakran fegyveres összecsapásokhoz vezetett.

A város szó szerint a sivatagból nő ki. Építési területek között kígyózik a magasvasút (metró) a Dubai Internet és Media City felé

A sejkség központját, Dubaj városát egészen az 1930-as évekig a gyöngyhalászat, valamint – mivel tevekaravánok köztes megállója volt – a kereskedelem éltették. 1966-ban aztán megtalálták az olajat, és megindult az olajmezők feltárása. A britek kivonulása után, az 1971-ben hét emirátus által létrehozott Egyesült Arab Emirátusok devizatartalékai a kőolajár-robbanást követően óriásira duzzadtak. A térségbe nagy számban érkeztek olajipari vendégmunkások (főként Pakisztánból és Indiából), illetve sokan mentették át ide vagyonukat a libanoni polgárháborúban elpusztult Bejrútból is. Az „őslakók” hamar kisebbségbe szorultak, arányuk ma már alig éri el a 15%-ot, ám a gazdasági javakból főként ők részesülnek. A politikai döntéseket pedig még egy ennél is szűkebb elit hozza az uralkodócsalád vezetésével.

Mesevilág születik a sivatag porából

Az 1958-ban trónra lépett új sejk modern Dubajt álmodott a régi helyébe, és az 1960-as évek elejétől megindultak az első komoly fejlesztések. Modernizálták és bővítették a nemzetközi repülőteret, kiépítették a várost kettészelő Dubaji-öblöt, az 1970-es évek végén pedig megnyitották a várostól délnyugatra fekvő Jebel Ali szabadkikötőt, amely korának legnagyobb mesterséges kikötője volt. A közelében felépült Jebel Ali Free Zone ipari vállalatai (gáz- és gőzturbinás erőmű, tengervíz-sótalanító, alumíniumkohászat) a szolgáltatószektor jelentős előretörése ellenére is a dubaji GDP negyedét termelik és a külföldi tőkebefektetések ötödét fogadják. Az 1979-ben alapított DubAl például valóságos óriás: az importbauxitot hasznosító alumíniumkohó mellett szénanódgyár és egy hatalmas alumíniumöntöde is működik. Évi több mint 1 millió tonnás alumíniumtermelésével csak az orosz RusAl bratszki és krasznojarszki olvasztói előzik meg méreteikben.

Ahol péntek a vasárnap. Hétvégi lazítás pénteken a felújított történelmi óvárosban

A grandiózus álmok megvalósítását az olajból befolyó pénz fedezte, ugyanakkor már az 1970-es évek közepén felvetődött az olaj utáni jövő, a hosszú távon is fenntartható egyéb bevételi források megalapozása. Dubaj figyelme egyre inkább a turizmus, a kereskedelem és az ingatlanfejlesztések felé fordult. A hatalmas iparfejlesztéseket a pénzügyi-szolgáltató szektor felfutása követte, különösen az első Öböl-háború után, az 1990-es években, amikor Kuvait elveszítette a régió pénzügyi központjának szerepét. A 2000-es évek elejétől már egyre inkább az ingatlanbefektetések váltak a gazdaság motorjává, s rövid idő alatt helyi ingatlanfejlesztő cégek sora jött létre (Emaar, Nakheel). Adókedvezményekkel és a high-tech szektorra összpontosító offshore-területekkel csábították ide a befektetőket a világ minden tájáról. Így születtek meg a város északkeleti részén, az óvárostól távolabb magasba törő Dubai Internet City, Dubai Media City, vagy a tudásiparra alapozott Knowledge Village városrészek.

A teljes cikket A Földgömb 2014. áprilisi lapszámában olvashatja!

Szöveg és kép: Egedy Tamás–Karácsonyi Dávid