Rácsok mögött a Fülöp-szigeteken
Fülledt cellák türelmes rabjai
„A társadalmat nem csupán aszerint kell megítélnünk, hogy miként bánik kiváló polgáraival, hanem hogy hogyan kezeli a bűnözőit...” (Dosztojevszkij: Feljegyzések a Holtak Házából)
Durva kipárolgás facsarja a frissen belépő orrát. A páradús levegőben keringő izzadságszag láthatatlan ragasztóként köti össze a rácsok mögötti tömeget. A börtön falai már rég beitták magukba lakóik verejtékét.
Nem kevés olyan vidéke van a Földnek, ahol a bebörtönzöttek sokasága közelébe sem kerül az emberi bánásmódnak. Noha az elítéltek büntetésének egy része egyes polgári jogaik felfüggesztését jelenti, vannak jogaik, melyeket kötelező biztosítani és nemzetközileg védettek. Az egyezményeken túl persze egészen más, brutális világ húzódik. A kulturálisan igen eltérően beágyazott helyeken is hasonlóak lehetnek az okok: néha bosszúvágy, félelem, de gyakran inkább mulasztások sorozata vagy épp érdektelenség, nemtörődömség. Kiváló példája ennek a Fülöp-szigeteki büntetés-végrehajtási rendszer.
Az áldott paradicsom átkozott hősége. A napsütötte udvarról beáradó meleget a rokonoktól, barátoktól kapott ventilátorokkal igyekeznek kiterelni és valamiféle légmozgást kelteni.
Az örök mosoly. A filippínók még akkor is képesek nyugodtan mosolyogni, csüggedés nélkül élni, ha épp komoly teher nehezedik rájuk — legyen az a rácsok mögötti kilátástalanság vagy az utcán élők otthontalansága. A tekintély látszatának megőrzése, a megaláztatás elkerülésére törekvés az egyik legfontosabb nemzetkarakter jellegük. Ezt felismerték és ki is használták a spanyol gyarmatosítók, így semmi sem veszélyeztette hosszú ittlétüket.
Lélekjelenlétek. Az ágyat alig tartja össze valami, a ventilátort is régi ruhafoszlányokkal kötik le. Mindent a lélek tart össze — akárcsak az embereket
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek