A mai nap során sok szépet láttunk, sokat ástunk, és ennek kapcsán sokat tanultunk. Földtan-földmunka alapszak.
Reggel felszedelőzködtünk 2 éjszaka után és délnek indultunk egy sokak által ajánlott nagyon szép tengerparti 4 kerekes úton. Egy remek (helyi viszonyokhoz képest) Sodaban megevett reggeli és blogfeltöltés után bemelegítésként két folyón kellett átgázolnunk. Utána jött az a szakasz ami csak apályban járható. Mivel épp magas volt a víz kicsit beszélgettünk a Corporate Social Responsibility kereteben a parton szemetet szedő San Josei irodistákkal, illetve kókuszdiót fogyasztottunk.
Az összes Costa Rica-i tengerpart meglepően szeméttelen, ott is ahol nem szedik, valószínűleg errefelé ilyenek az áramlatok, vagy a Csendes-óceán környékiek kevesebbet szemetelnek mint az európaiak. A Kanári-szigeteken hihetetlen szeméthalmokat sodor ki a tenger.
Két óra várakozás után nekiindultunk a fövenyen (ami minden más helyen, igen példásan, tilos amúgy, de itt erre megy az út). Megálltunk egy oldalfolyó beágazásánál, hogy a kajakot előszedve megnézzük a mangróvét. Igazi csodavilág fogadott. Láttunk egy pepita gém/bölömbika félét. Nagyon vicces volt.
Mar csak 200 méter volt hatra a földútig, amikor is
egy ártalmatlannak látszó kis patakot kellett átszelni. No ebbe belecuppantunk. Nem erőltettem, hanem rögtön fákat és köveket kezdtünk keresni és az autó kerekei alá ásni.
A gond az volt, hogy a patak egyre több hordalékkal töltötte fel a kocsi alját.
Úgyhogy először is építettünk egy gátat a kocsi felé és eltereltük a patakmedret.
Aztán nekiálltunk ásni, megpróbálni kimenni. Nem ment. Megint ásni és így tovább. Egy idő után komoly látványossággá váltunk. A helyiek egyre nagyobb számban gyűltek körénk. Volt aki segített, de legtöbben csak érdeklődve nézték a gringókat, ahogy ásnak. Egy ponton megkérdezte valaki, hogy szükségünk van-e segítségre. Mondtuk, hogy ránk férne. Elment a quadjával, és egy kissé ittas, helyi, igen agilis és vidám embert (hívjuk Odüsszeusznak, mert úgy nézett ki. Hosszú fekete göndör haj, tele energiával és ötletekkel). No, mi úgy ástunk eddig, mint egy pocok, de ő még jobban, kb., mint egy földikutya. De neki is csak egyre mélyebbre süllyedt az autó, amikor megpróbálta kivezetni.
Ezen a ponton telefonos segítséget kert valaki egy traktoristától, aki 200USD-ért kihúzott volna minket, de még 1 óra, mire ideér.
Odüsszeuszt a versenytárs felbukkanása új erőre sarkallta
Hozott egy farönköt, meg egy fát, betette a kocsi eleje fele. A fát erőkarnak használva hárman fel tudtuk emelni ennek a böszme nagy - kb. másfél tonnás - dögnek az elejét, és sikerült köveket tömni az első kerék alá. Mivel a kocsi egész hasa mar a homokban ült, ki kellett lapátolni alóla, hogy tudjon mozogni. Eddigre azért a bámészkodók átmentek segítőkbe. Biztos látták, milyen derekasan ásunk a kocsi alatt a kezünkkel, mire egy hallgatag öreg, pásztorszerű ember 2 lapátot hozott. Quados emberünk levezette a vizet a kocsi alól.
A kiszárított patakág, a kocsi alól eltávolított homok, a megemelt első kerek komoly előny volt. Odüsszeusz rávett még 4 embert, szálljanak be tolni, így már ki tudtam vezetni az autót. Mondanom sem kell, nagy volt az öröm minden oldalon. Megittunk 1 üveg unicumot a segítőkkel.
Azt lehetett látni, hogy kellő mennyiségű ásással előbb-utóbb kijutunk. Amiatt aggódtunk, hogy 3 óra múlva megjön a dagály.
De sikerült kijutni. A 200USD-s traktorra szerencsére nem volt szükség. Odüsszeusz mondta, hogy a magyar pálinka helyett ő inkább pénzt kérne a segítségért. Mindenki számára előnyösen megegyeztünk.
Utána azért pihegtünk rendesen. 2 órát ásott a legénység derekasan. A felnőttek a lapát megérkezéséig a kocsi alatt kézzel lapátoltak. Fejenként kb. 1 köbmétert. Nekem 1 körmöm letört és 3 alá kavicsok mentek. Alex a gátat építette, tömítette, hogy ne hozzon több törmeléket a víz. Doma pedig lapos köveket gyűjtött a kerekek alá. Remek csapatmunka volt! Számomra a dolog extrája az volt, hogy úgy ástam, hogy reggel be kellett vegyek paracetamolt, mert egy hanyatt esés miatt reggelenként meg igen sajog a derekam. Kicsit aggódtam mi lesz, de most, amikor reggel írom, már nem tragikus a helyzet.
Mit tanultunk:
1) Nagyon fontos a szemcseméret!
A finomszemcsés homok szépen tart. A kavics is, ám amibe beleragadtunk, az olyan 1-2 mm és apró kő volt, és ez ha vizes semmit nem tart. Ráadásul egy 15 cm-es partoldalról toccsantam bele, amitől még jól be is fúródtunk. A négykerék-meghajtás és a differenciál zár semmit nem használt!!!
2) Egy terepjáró ne legyen automata váltós!
Eddig is utáltam az automata váltót, lomha és ezért veszélyes. Most az is kiderült, hogy nem lehet a nyomatékot szabályozni. Ezert a kerék vagy nem forgott, vagy nagyobb gázra kipörgött. Van ugyan manuális üzemmódja, azaz lehet 1-2-3-ba kézzel kapcsolni, de kuplung nincs. Ócska, olajos-tárcsás kuplung van ezekben az ízékben és nem szabályozható, milyen mértékben kapcsol. Csak hat errefelé a sok béna amcsi nem tud kézi váltós autót vezetni.
Nem sokkal később letelepedtünk egy nagyon szép tengerparton, ahol hullámos bazaltfolyásokon tört meg a tenger. Paradicsomos, tonhalas, babszószos tészta volt (lokális maximum) a felnőtteknek Lizano és csiliszósszal. Sörünk sajna nem volt.
Ám a földmunkások legjobban bevált desszert receptje a következő:
Szedj kókuszdiót, vegyél mangót, rizst, tejet és nádcukrot. Csinálj tejberizst, tedd rá, ami szerinted jobbá teszi, és edd meg!
