Bár az 1986-ban készült film, a Krokodil Dundee által megtestesített, a modern világban kissé esetlenül mozgó, de a vadonban magát kiválóan feltaláló figura azért erős túlzás, ám a filmet valóban ezen a vidéken forgatták, sokat merítve az Outback, vagy a Bush hangulatából. A Top End turizmusa rengeteget profitált ebből: Krokodil Dundee egyfajta régiós turizmus branddé vált idővel.

A film hatására kezdték el fejleszteni Darwintól 120 km-re a Dundee Beach nevű nyaralótelepet is, ami idővel félezres állandó lakosú közösséggé nőtte ki magát – ez errefelé már komoly létszám! Több tanulmány is született arról, hogy a Krokodil Dundee által megtestesített, már-már Tarzan-szerű figura, illetve a régió egzotikus imázsa a 2000-es évektől felfutó hátizsákos turizmus sodrában nagy számban vonzott fiatal nyugat-európai nőket is a Top End-re, akik közül rengetegen maradtak itt házasságot kötve a helyi ausztrál férfiakkal.

Ausztrália „teteje”

A Top End csupán 12°-kal van az Egyenlítőtől délre. Darwin (és Észak-Ausztrália) a legközelebbi hely az Egyenlítőhöz (néhány francia, amerikai és brit offshore területet leszámítva), ami az egzotikusságot a nyugati életkörülményekkel, nyugatos közeggel ötvözve kínálja. Ráadásul itt óriásiak a kihasználatlan potenciálok, ám a fejlődésnek komoly korlátai is vannak.

Két nyár egy év alatt…

A váltakozó évszakú erdős szavanna övezetben nagyjából fél évig, novembertől áprilisig tart a forró és igen párás esős évszak, a Wet. Ezzel szemben a déli félteke tele idején a száraz évszak, a Dry a mi augusztus végi, szeptember eleji késő nyári száraz, kellemesen meleg időnkhöz hasonló időszak itt Darwinban. Június-július során a nap delelési szöge alacsonyabb, mint ugyanekkor Budapesten. A leghűvösebb hónapban, júliusban a hőmérő higanyszála éjjelente 18-20 °C-ra csökken, nappal pedig „csak” 30 °C-ig kúszik föl. Mivel Darwin a térítők között helyezkedik el, a Nap nem egyszer, a nyári napforduló idején jár a legmagasabban, hanem kétszer, október végén és február közepén. A legmelegebb hónap nem is a december-januári időszak, hanem az október-november!

Fotó: Karácsonyi Dávid

Valójában nem vegytiszta esős és száraz évszak jellemző itt, mert van némi monszun-hatás is. A hűvösebb, száraz Dry és a párás, forró Wet között van egy harmadik (kevésbé karakteres) évszak, az un. Build-up (of the Wet) (szeptember-november), ami lényegében a trópusi monszun klíma igen forró, száraz tavaszára emlékeztet. Ekkorra a növényzet teljesen kiszárad, a legtöbb vízfolyás lényegében pocsolyák sorából áll, csak az útjelző táblákból következtethetünk arra, hogy épp gázlón haladunk át.

Az intenzív esőket először hetekig tartó mennydörgés, villámlás előzi meg, amelynek hatására óriási bozóttüzek (bushfire) gyúlnak. Ezt megelőzendő újra alkalmazzák az őslakosok módszerét: a bozótost felégetik kisebb területeken, hogy ezzel akadályozzák meg a nagyobb, pusztító tüzek természetes kialakulását.

Az eukaliptusz fajok nemcsak túlélik, hogy gyantás, illókban gazdag törzsük végigég, de egyes növények számára a tűz a szaporodáshoz is szükséges. Az üszkös szárazerdők aztán hamar újra megtelnek élettel az esős évszak közeledtét jelentő első heves záporok hatására.

Fotó: Karácsonyi Dávid

Gamba-fű – amikor a fehér ember beavatkozik a helyi ökoszisztémába

A bozóttűz-helyzetet csak súlyosbította a fehér ember, amikor a Top End-en a szarvasmarha-tartás elterjesztésével együtt a 20. század elején Dél-Afrika szavannáiról behozták a két méter magasra is megnövő gamba-füvet. Az esős évszakban olyan gyorsan nő a fű, hogy a marhák képtelenek olyan iramban legelni, így az gyorsan ember és állat által áthatolhatatlan rengeteggé válik. A száraz évszakban szalmává váló sűrű, magas fű pedig könnyen meggyullad.

A gambafű magjait ráadásul a szél messzire röpíti az invazív fűfélének, így a nemzeti parkokban komoly fejtörést okoz, hogy kiszorítja az őshonos növényzetet.

https://commons.wikimedia.org - user:Btcpg

Novemberben az első záporok hatására pillanatok alatt kizöldül a táj, látványosan magukhoz térnek a száraz, fonnyadozó eukaliptusz-erdők. A változás igen gyors és látványos. Az október-novemberi hőmérsékleti csúcsot először a meginduló délutáni záporok enyhítik, amelyek persze iszonyatos párát okoznak, így a hőérzet november-decemberben a legbrutálisabb. Januártól ezt váltja az igazi Wet, ami egészen március végéig kitart.

Ekkor hetekig nem látni a napot, ömlik az eső, mintha dézsából öntenék, így a hőmérséklet is csökken.

Ez az év legkellemetlenebb szakasza: trópusi ciklonok (értsd hurrikán/tájfun) követik egymást, és ekkor vannak csúcson a maláriát, a dengue-lázat és a sárgalázat terjesztő szúnyogok is. 1974 karácsonyán ráadásul egy ilyen trópusi ciklon, a Tracy döntötte romba Darwint – az újjáépítés évekig tartott, a régió népességnövekedési dinamikája pedig hosszú időre megtört.

Míg a Dry kellemesen meleg időszaka a belföldi turisztikai főszezon Darwinban,

addig a Wet idején aki csak teheti, szabadságot vesz ki és délre megy, hogy kiélvezze a déli félteke mérsékelt övének – kevésbé fülledt, forró – nyarát.

Darwin környékén ráadásul a speciális munkaügyi szabályozás eredményeként jóval több éves szabadság jár! Így nem csak a turisták, de a jelenlévő lakosságszám is erős éves ingadozást mutat.

Szürke nomádok

Darwin közkedvelt úti célja a szürke nomádoknak is (grey nomads az ausztrál szlengben). Ők a lakókocsikkal, lakóbuszokkal közlekedő ausztrál nyugdíjasok, akik nyugdíjba vonulásukat követően elindulnak felfedezni kontinensüket. Térbeli mozgásuk szintén évszakos jellegű, jellemzően a száraz, hűvösebb évszakot Darwin környékén, míg a déli félteke nyarát lent délen töltik. Egész telepek, lakókocsiparkok alakultak ki a város környékén fogadásukra!