0. nap | Ushuaia

Ushuaia Argentína legdélebbi városa, amely már nem is a dél-amerikai kontinensen, hanem a tűzföldi szigetvilág fő (Nagy-)szigetén, a Beagle-csatorna partján található. Az utóbbi három évtizedben nagyra nőtt, 60 ezres város, tele étteremmel, kávézókkal, amelyek igazi világklasszis ételeket (argentin/chilei steak…) és finomságokat (rengeteg a csokoládébolt) kínálnak. Az ajándéktárgyak és a meleg ruházat (itt állandóan szükség van rá) a pingvinekről szólnak, a könyvesboltokban mindenhol a friss Nobel-díjas, Krasznahorkai László spanyol nyelvű könyvei (hét könyve van kiállítva!) állnak a kirakatokban. Utóbbi egy kicsit kevésbé meglepő, mint a pingvinmánia: a város partvidékétől sok tíz kilométerre található a legközelebbi pingvintelep – bár időnként elúsznak idáig is a madarak. A szintén fekete-fehér kormoránból sokkal több van errefelé, és távolról azok is pingvinszerűek, így az igen nagy számban idelátogató kínai turisták rendszeresen elsöprő „pííííngvíííín” kiáltással rohannak fotózni e madarakat, pedig az első, amit elmagyaráznak nekik, hogy ami repül, az nem pingvin.

Ushuaia főutcáján sétálunk, majd betérünk egy cukrászdába, ahol egy hölgy szólít meg – magyarul. Németországban él, és másnap indul tíz társával az Antarktiszra egy vitorlás hajóval – pingvineket számolni. Nem lesz könnyű, hiszen már láttuk az időjárás-jelentést. Láttuk továbbá a mi hajónkat is, a Hondiust, amely 107 m hosszú és 15 m széles. A 15 tengeri csomós sebességet (28 km/óra) két, összesen 5700 lóerős motorral éri el. Nem egy kis vitorlás, hanem egy hétszintes óriás.

Este egy tengerparti étteremben vacsorázunk, és közben távcsővel figyeljük az idáig elbóklászó, halászó Magellán-pingvineket.

Magellán-pingvin

Nevét a portugál felfedezőről kapta, aki 1519-ben látta meg először a madarat. Közepes termetű, magassága 75 cm. Dél-Amerika déli partjain és szigetein fészkel. Állománynagyságát egymillió körülire becsülik.

1. nap

18.00 | 54°48.6′ D, 068°17.9′ Ny | Szél: DNy 4.5 | Tenger: közepes hullámzás | Időjárás: borult | Léghőmérséklet: +6 °C

Ushuaia kikötője az antarktiszi expedíciók és turistautak egyik fő dél-amerikai kiindulópontja (a másik a dél-chilei, Magellán-szoros menti Punta Arenas). A város határában ér véget az ikonikus „Argentina Ruta 3”, amely a fővárosból, Buenos Airesből startol – teljes hossza 3045 km. Az Ushuaián túli részeket pedig már Find el Mundo (Világvége) elnevezéssel illetik.

Délelőtt leadjuk a megadott helyen a felszerelésünket, melyet majd a hajóra, a kabinunkba szállítanak. Ezt követően egy „gyors” madarászat a Tierra del Fuego, azaz Tűzföld Nemzeti Parkban, ahol az időjárás nem szolgál különösebb meglepetéssel. Erős szél és szitáló eső. Mindezek ellenére jót madarászunk, fotózzuk a park címermadarát, a Magellán-ludat.

Magellán-lúd

Patagónia és a Tűzföld jellegzetes, gyakori madara. Szinte minden vizes élőhelyen megtalálható. A tojók barna, a hímek fehér/szürke nyakúak, a tűzföldiek kicsit sötétebbek.

170 utas fér el a hajón, melyet 70 fős személyzet üzemeltet. A 18 fős szakmai stáb pedig a vendégek zoológiai, földtudományi, történelmi, kultúrtörténeti ismereteit bővíti a terepen és a hajózás holtidejében.

Ushuaiát elhagyva először a Beagle-csatornán hajózunk, eközben mindenki végigcsinálja a kötelező biztonsági (a mentőmellények használata, a mentési pontok, viselkedés a gumicsónakban és az Antarktiszon) gyakorlatot.

2. nap | Drake-átjáró

08.00 | 54°42.4′ D, 64°23.1′ Ny | Szél: DK 8 | Tenger: enyhén fodrozódó | Időjárás: részlegesen felhős | Léghőmérséklet: +4 °C

A Horn-fokot elhagyva érünk ki a Drake-átjáróba. Szerencsénk van, mert viszonylag jó időt kapunk. A szél erőssége nem haladja meg a 80 km/órát, és a hullámok sem magasabbak 5-6 m-nél. Csak az Isla de los Estadosnál kell néhány órát várakoznunk megbújva, amíg elvonul egy erősebb vihar.

Az Isla de los Estados egy Argentínához tartozó sziget, amely 29 km-re fekszik a Tűzföld keleti csücskétől. A sziget Argentína Tierra del Fuego tartományának, valamint Ushuaia megyének és városának része. „Ökológiai, Történelmi és Turisztikai Tartományi Rezervátumnak” nyilvánították. Az európaiak érkezése előtt a szigeten a yamana nép (kenukban élő, állatbőrökbe öltözködő őslakosok) élt.

A Drake-átjáró Földünk legveszélyesebb vizei közé tartozik. Szerencsés esetben 2-3 nap alatt kelnek át rajta a modern hajók (amelyek koordinátákkal, kiváló időjárás- és szélsebesség-előrejelzéssel rendelkeznek). Vajon hogyan hajózhattak itt 200-300 éve...?

A „Drake”-ben hajózva többnyire a hatalmas albatroszokban gyönyörködünk, ahogy a hullámvölgyekben száguldva szárnyuk vége a vizet éri. Közülük természetesen a legnagyobb, a déli királyalbatrosz a legtekintélyesebb.

Déli királyalbatrosz

A Föld egyik legnagyobb, repülni tudó madara. Testtömege 10 kg, szárnyának fesztávolsága meghaladja a 3 m-t. Új-Zéland déli részén fészkel. 6-10 évesen érik el az ivarérettséget, addig csavarognak a déli vizek fölött. Néha hónapokig nem szállnak „partra”.

A napközbeni üresjáratokat a hajó társalgójában tartott ismeretterjesztő előadások, beszélgetések töltik ki. Noha az ellátás szenzációs, a 2. nap estéjére jelentősen megfogyatkozik az étteremben megjelenő vendégek száma. Ez a 10 m-es hullámoknak és a viharos szélnek köszönhető. Így az egyébként szabadon látogatható kapitányi híd is kiürül (csak a személyzet maradt).

3. nap | Drake-átjáró

08.00 | 57°08.7′ D, 001°17.6′ Ny | Szél: DNy 3 | Tenger: enyhén fodrozódó | Időjárás: részlegesen felhős | Léghőmérséklet: +5 °C

Reggelre csillapodik a szél, így ismét a kapitányi szintről (7. emelet) keressük a bálnákat, de hiába. Délután aztán kardszárnyú delfinek (orka) több csoportja talál meg minket. Összesen több mint 50 példányt számolunk a hajó körül, ötös-tízes csapatokban. A „bálnás guide” 25 éve figyeli az orkákat, ám elmondása szerint ekkora létszámú csoportosulást még soha nem látott. Szinte mindegyik családban volt egy-egy kölyök.

Kardszárnyú delfin

A legnagyobb termetű delfinfaj. A hímek akár 10 méteresre és 10 tonnásra is megnőnek. A nőstények kisebbek. 5-10 tagú családokban élnek. Igazi ragadozó, vadászik pingvinre, fókára, cetekre, sőt delfinekre is. 50 km/órás sebességre képes, a leggyorsabb tengeri állatok közé tartozik. Világállománya 100 ezer körüli, bármelyik tengerben felbukkanhat. A legtöbb az Antarktisz környéki vizekben él.

Az Antarktiszon naponta két kiszállás van a tervezett programban. Tízszemélyes gumi motorcsónakkal (zodiackal) szállítják a csoportokat a hajóról a partra. Mivel az egyszerre a parton tartózkodók létszáma minden helyszínen meghatározott, két turnusban történik a partra szállás. Amíg az első turnus (7-8 zodiac) partra száll, addig a második turnus a partközelben hajózik, fókákra, bálnákra vadászik (távcsővel és teleobjektívvel). Majd két óra múlva cserélnek.

Az erősen időjárásfüggő partra szállás legfontosabb szabálya, hogy nem szabad semmit odavinni, otthagyni, sem elhozni. A pingvineket, fókákat legfeljebb 5 m-re lehet megközelíteni. A pingvinösvények keresztezésekor tilos megállni. Tilos leülni, letérdelni, hátizsákot vagy bármilyen felszerelést a földre letenni. Mindez az Antarktisz érintetlenségének megőrzését szolgálja, hiszen szigorú szabályok nélkül a tömeges turizmus komoly veszélyt jelenthet. Elég csak az ellenőrizetlen taposásra, az élőlények zavarására, virágporok és egyéb fertőzések, szennyezőanyagok behurcolására gondolni, vagy az emléktárgygyűjtők határtalan elszántságára. A turistahajók többnyire megadott helyeken köthetnek csak ki, ahol a látogatás kétségkívül fokozott környezeti stresszt jelent. Mindezt pedig az Antarktisz-egyezmény rendelkezései szabályozzák.

E viszonylag egyszerű szabályok betartása azért néha nehézséget okozott a csoport kínai felének.

Antarktisz-egyezmény

1959. december 1-jén tizenkét, az antarktiszi tudományos kutatásban aktív ország kötötte. Eszerint a déli 60. szélességi körtől délre fekvő területnek a békét és a tudományt kell szolgálni – megtiltva például minden fegyveres és gazdasági tevékenységet (utóbbiak közül leszámítva a turizmust). Az Antarktisz-egyezmény szerint bármelyik nemzet tudományos kutatóállomást létesíthet az Antarktisz területén, de a kontinens nem tartozik egyik országhoz sem, és a nemzetközi jog értelmében a kontinens az összes nemzeti szuverenitástól mentes területnek számít. Jelenleg 58 aláírója van a megállapodásnak, hazánk a 80-as évek közepén csatlakozott.

4. nap | Deception Island, Whaler’s Bay

Naponta maximum három, egyszerre csupán egy hajó köthet ki, és legfeljebb 200 turista tartózkodhat a szigeten

08.00 | 62°36.7′ D, 62°27.4′ Ny | Szél: DNy 2 | Tenger: hullámzó | Időjárás: derült | Léghőmérséklet: +5 °C

A Deception Island belseje – Különleges formája (egy vulkán beszakadt kalderája) miatt a térség legbiztonságosabb kikötője

Forrás: Google Earth

A reggelit követően végigvezetnek a kötelező biológiai biztonsági eljárásokon, biztosítva, hogy minden csizma, külső ruharéteg, hátizsák és felszerelés teljesen megtisztított, fertőtlenített legyen az antarktiszi első partra szálláskor. Mindez az Antarktiszi Utazásszervezők Nemzetközi Szövetsége (IAATO) szigorú szabályai alapján zajlik, az idegen magvak és mikrobák „behurcolásának” megakadályozásáért. Hogy az Antarktisz egyedülálló és rendkívül sérülékeny ökoszisztémája megmaradjon eredeti állapotában!

Az első igazi állomás a Deception Island a Déli-Shetland-szigeteken. Maga a sziget egy utoljára a 60-as évek végén kitört vulkán beomlott kalderája. Patkó alakú, átmérője 15 km, bejárata csupán 500 m széles, így évszázadokon keresztül (a vulkáni működés ellenére) a térség legbiztonságosabb kikötője volt. A 19. században prémvadászok, a 20. század elején bálnavadászok használták. 1912-ben állandó bálnavadász-állomást hoztak létre, ahol tucatnyi hajó „szállította az alapanyagot” a bálnaolaj előállításához. A telep tulajdonosa 1931-ben szüntette meg a kereskedelmi célú bálnavadászatot és a bázist.

Ma egy spanyol és egy argentin kutatóállomás működik itt, és az antarktiszi turizmus egyik fő állomása. Igazi lakói azonban az állszíjas pingvinek, mintegy 100 ezer párral.

A parton Weddell-fókák várják csapatunkat, kíváncsian nézelődnek. Az egykori telephelyek, a raktár- és a szállásépületek maradványai korlátozás nélkül bejárhatók, de itt található az antarktiszi térség egyetlen temetője is.

Sarkvidéki sírok – Bár a Déli-sarkvidék szárazföldjén nemcsak itt hunytak el emberek, a Deception Islanden található az Antarktisz egyetlen temetője

Fotó: Horváth Róbert

Telepítő tényező – A 200 évvel ezelőtti első Antarktisz-elérések a bálnazsír és a fókaprém vonzásában zajlottak. Az élhető klímájú sziget tundráján álló bálnavadász-állomáson bálnák ezreit „dolgozták fel”

Fotó: Horváth Róbert

Bálnaolaj

A 19. században még a bálnaolaj volt a legnépszerűbb lámpaolaj, mivel világos fényt adott, és nem füstölt nagyon. Később, a 20. században már kozmetikumok alapanyagaként, illetve speciális ipari kenőanyagként volt rá szükség. Az autók automata sebességváltójába még a 60-as években is ez került.

Weddell-fóka

Kizárólag az antarktiszi vizek lakója. 3 m-es és 500 kg-os testét vastag zsírréteg fedi. A feje a többi testrészéhez képest aránytalanul kicsi. Tápláléka – legalábbis itt – krillből áll. Állománya félmillióra tehető.

Pingvinek

Az Antarktisz kontinens neve teljesen összefonódott a pingvinekkel, noha e madarak minden déli kontinensen előfordulnak. Mind a 18 pingvinfaj egyetlen rendbe, egyetlen családba tartozik a madarak osztályán belül. Különös alkatú madarak, mivel mellső végtagjuk (szárnyuk) a vízben történő mozgáshoz, az úszáshoz alkalmazkodott. Négyujjú, hártyás úszólábuk teljesen hátul van, így a szárazföldön szinte egyenesen állnak. A tundrán és a havon-jégen is ügyesen és gyorsan totyogva közlekednek, vagy hason csúszva szánkóznak. Képesek több száz méter magasságba is felkapaszkodni egy meredek, köves lejtőn.

Testformájuk teljesen a vízhez, illetve a vízi életmódhoz alakult. Áramvonalas testüket vastag zsírréteg fedi. Szárnyaik segítségével 35 km/órás sebességű úszásra képesek, eközben 20-25 percig tudnak a víz alatt tartózkodni. Halakkal, tintahalakkal és az Antarktisznál főleg krillekkel, apró rákokkal táplálkoznak.

Alapvetően a vízben élik életüket, ám a szárazföldön költenek. Többségük a kavicsokból épített fészekbe két tojást rak (a nagyobbak csupán egyet), melyen főleg a hím kotlik. Ilyenkor a hímek egyáltalán nem táplálkoznak. Fiókaneveléskor a szülők váltásban hordják a fiókáknak a táplálékot. Ilyenkor több kilométeres távolságig is elúsznak az ellátmányért. Az utódok csupán a felnőttkori tollazatuk birtokában szállhatnak vízre. Bár a Déli-sarkvidéken milliós nagyságrendben élnek, antarktiszi létüket pont a fiókaidőszak anomáliái veszélyeztetik. Jóllehet a felmelegedés okozta jégfogyással nő ugyan a lehetséges költőhelyek kiterjedése, hiszen nő a part menti köves tundravidékek mérete, ám a rendelkezésre álló eleség erősen lecsökkent. A krillek ugyanis a tengeri eredetű jég alján szaporodnak, ám e jégtípusból egyre kevesebb van – csökkentve az antarktiszi krillállományt. Így a szülőknek egyre hosszabb utat kell megtenni a fiókákat tápláló eleségért, a hosszabb távollét pedig huzamosabb védtelenséget jelent. Ennek oka elsősorban az ide koncentrálódó élet- és édesvíz-előfordulás miatt antarktiszi oázisoknak nevezett tundravidékek átalakulása: az enyhülő nyarakon ugyanis egyre gyakoribbak az esős napok, amikor a még pelyhes, fiókatollazatú egyedek átáznak, ami itt igen gyors kihűléshez és tömeges pusztuláshoz vezet.

Az antarktiszi szárazföldön nincs ellenségük (kutyákat már 1994 óta tilos a kontinensre hozni), csupán a tojásaik és a kis fiókáik vannak veszélyben a szárnyas ragadozóktól. A tengerben már nagyobb veszélynek vannak kitéve. A leopárdfóka és a karszárnyú delfin is kíméletlenül vadászik a pingvinekre.

Túlcsorduló jég – Az antarktiszi táj leglátványosabb elemei a hatalmas mennyiségű jeget szállító, főleg jégmezőkből, jégtakarókból származó gleccserek, amelyek a szárazföldet elhagyva, a vízen lebegve vagy az aljzaton támaszkodva a tengerre telepednek

Fotó: Horváth Róbert

5. nap | Danco Island, Neko Harbour

Naponta maximum kettő, de egyszerre csupán egy hajó köthet ki, és legfeljebb 200, illetve 500 turista tartózkodhat a szárazföldön

08.00 | 64°43.4′ D, 62°32.0′ Ny | Szél: K 3 | Tenger: enyhén fodrozódó | Időjárás: részlegesen felhős | Léghőmérséklet: +3 °C