„Vajon tényleg ez lenne a földi paradicsom?” – teszem fel magamnak a kérdést félálomban, majd komótosan a másik oldalamra fordulok a Nusa Penida szigetén található mesebeli szállásomon. Hajnali három óra, tökéletes, nyáréji hőmérséklet. A tenger közelségére emlékeztető lágy és sós szellő belopózik a nyitott ablakon, és újra alvásközeli állapotba ringat. „TO-KAY, TO-KAY, TO-KAY!” Élesen mar a fülembe a hang. Mégsem tudok visszaaludni!
Ennek a magyar fül számára merőben szokatlan, lemerülő dudára hasonlító zajnak köszönhetem, hogy egyáltalán ébren vagyok hajnali háromkor. Az akár 35 cm testhosszúságú, kékesszürke, piros pöttyös tokay gekkó áriája ez, amellyel gyakran ébreszti fel és rémiszti meg az idelátogatókat. A helyiek fel sem figyelnek a hangjára – annyira hozzászoktak már, mint mi a tücsökciripeléshez. Számomra szimbolikus jelentőségű, hiszen békés szendergésemet megzavarva arra emlékeztet, hogy semmi sem tökéletes, még Bali sem – és pont ettől olyan izgalmas.
Az Istenek szigete
Bali akkora, mint a 355 ezer lakosú Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, ám a szigeten 4,5 millióan élnek...
Az Egyenlítőtől mindössze 8 fokkal délre található, így egész évben egyenletesen meleg, trópusi klíma kényezteti a lakókat. 23 és 31 °C között ingadozik a napi hőmérséklet, az egyedüli változatosságot a csapadék mennyisége jelenti: a legtöbb eső november és február között, a legkevesebb június és szeptember között hull.
Bali az egyetlen a több mint 17 ezer indonéziai sziget közül, ahol nem a muszlim, hanem a hindu vallás gyakorlói vannak többségben. A hinduizmus a 7. században érkezett ide, túlélte az iszlám 16. századi térhódítását, és a hosszú évszázadok során számtalan helyi sajátosságot magába olvasztva egy teljesen egyedi hagyománnyá nőtte ki magát, nagyban meghatározva a különleges balinéz hangulatot. A holland, majd japán megszállás után 1950-ben Indonézia részévé vált Balit gyakran nevezik „az Istenek szigetének”, mert több ezer templom, heti rendszerességű ünnepségek és vallási ceremóniák sokasága színesíti az életet. A gamelán zene és a balinéz tánc az egész világon híres, mint ahogy a Tri Hita Karana életfilozófia is, amely az emberek, a természet és a spirituális világ hármasának harmóniáját állítja középpontba.
2025-ben minden eddiginél több, mintegy 7 millió turista látogatott Balira, s közülük egyre többen döntenek úgy, hogy itt is maradnak. Ma már a 100 ezret is meghaladja a szigeten huzamosabb ideig élő külföldiek száma. A Bali életérzéshez most már ők is szervesen hozzátartoznak, hiszen látványos jelenlétük az elmúlt évtizedekben egyre gyorsuló ütemben formálta a sziget hangulatát, a helyiek kultúráját és a városok összképét.
Utcai izgalmak
Baliról lelki szemeink előtt leginkább a médiából jól ismert látványok: Jatiluwih végeláthatatlan rizsterasza, a Diamond Beach lélegzetelállító tengerpartja, Sekumpul magasból aláhulló vízesése, a felhőkbe burkolózó Great Besakih templomegyüttes, a szemet gyönyörködtető naplemente Kelingkingnél és balinéz viseletben pózoló helyiek csoportja jelenhet meg. Érthető, hiszen szinte kizárólag ezekről szóló fényképekkel találkozunk a világhálón. Mi a helyzet azonban, ha az utcai közegre koncentrálunk? Ha a képeslaptájakon túl a mindennapi élet látványvilágát és hangulatát keressük. Itt sem csalódhatunk!
Még több fotó és történet vár A Földgömb 2026/május–júniusi lapszámában!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
