Fotó: Morvai Szilárd
Vadgerlék lakhelye – A madarak a tóba dőlt fákon pihennek és a megmaradt vizet fürdésre is használják a meleg augusztusi időszakban
Fotó: Morvai Szilárd
A kis lile talán a legbátrabb, apró parti madár – A fotósleshez akár 1 méterre is odamerészkedik. Testméretéhez képest aránylag nagy feje könnyen felismerhetővé teszi

A közelben élők, kirándulók számára igazi különlegesség volt a mederben sétálni és testközelből megfigyelni az üresen tátongó, óriási kagylókat és a berepedezett, iszapos aljzatot. A nyári vízhiány a közelbe csalta a környéken élő állatokat is, hiszen a meder vízmaradványa volt az egyetlen hely, ahol még szomjukat olthatták. A sok állandó „lakos”– gém, kócsag, gólya, réce – és a tó bakcsóállománya a megszokott helyén vadászgatott és pihent a melegben, de a közepes méretű ragadozó madarak is a tómederben oltották szomjukat. Vadgerlék kis csoportja fürdött és ivott, de nagyobb lepkefajok is előfordultak a nedves partszakaszon, ahogyan rengeteg őz is érkezett és itta a tó maradék vizét. Augusztusra apró parti madarak lepték el a terepet és heteken át az iszapos mederből táplálkoztak.

Fotó: Morvai Szilárd
Jelentős emlősállománynak ad otthont a tavat körülölelő erdő – Lakói a tómederben oltják szomjukat. A nappal aktív fajok egyike a gyakran látható és könnyen megfigyelhető európai őz
Fotó: Morvai Szilárd
A ragadozófürdő – A félénkebb, közepes testű ragadozó madarak a tó kevésbé zavart, nyugati részében keresték az alkalmat a fürdésre és az ivásra. Ezen fajok megfigyeléséhez már a legegyszerűbb zsebtávcső is megfelelő
Fotó: Morvai Szilárd
A védett kardoslepke – Ahogyan a nappali lepkék tetemes része, ő is pödörnyelve segítségével vesz magához oldott ásványi sókat és nedvességet. A kiszáradófélben lévő meder rendszertanilag változatos fajokat vonzott

A vízszintcsökkenés ugyanakkor rengeteg hulladékot tett láthatóvá, amelyek talán már évtizedek óta hevertek a tóban. Ezek az általában ellenálló műanyag, fém- vagy üvegmaradványok ilyen kis energiabefektetéssel még sohasem voltak összeszedhetők... Négy óra alatt 4 nagy vödör hulladékot gyűjtöttünk, s közben megvilágosodtunk...

Világossá vált ugyanis, hogy egy ilyen élőhelyen a legnagyobb problémaforrás, véresen komoly bajok okozója a tóban és a tavat környező növényzetben tömegesen hátramaradó damil és horog.

Fotó: Morvai Szilárd
Az egyik legveszélyesebb tavi hulladék talán a teljes hosszában beszakadt horgászszerelék – Gyakorlatilag nem bomlik le. Rengeteg vadon élő faj számára jelent veszélyt: halakra, madarakra, de akár védett teknősfajokra is. Munkagép-meghibásodást, de akár emberi sérülést is okozhat!

Megdöbbentően sok védett állat pusztul el kínok közt a számukra elszakíthatatlan damilkötegek csapdájában.

De egy ilyen kezelt tó esetében a horgászhulladék akár napi rendszerességű gondot jelent az üzemeltetők számára is, mert a motorcsónak mozgó alkatrészeit is megbénítja, és az eltávolítás többórás munka is lehet. Ne legyünk restek: ha természetjárás közben damilt találunk, óvatosan gyűjtsük be, használjunk közben bicskát, figyeljünk végig a kezünkre, s a vízből, a parti növényzetről, vagy akár egy tóparti fa lombjából lelógó damilköteget rakjuk a szemétbe, vagy adjuk le a tavat kezelő személyzetnek! Az ilyen beszakadt damilszerelék hossza akár a 60 métert is elérheti, és a végén a legtöbb esetben tűéles acélhorog található!

A horgásztavi helyzet szerencsére javulóban van – s ez összefügg e hobbi költségeinek óriási emelkedésével: ezzel párhuzamosan fokozatosan az elvárások is növekednek, aminek része a tiszta és veszélytelen pecakörnyezet biztosítása. Mindez persze a környezet- és viselkedéskultúra fejlődését igényli, de leginkább nem is a saját rövid távú, hatékony zsákmányszerzési céljaink, hanem természetmegőrzési szándékunk okán.

Fotó: Morvai Szilárd
Az élénkszínű műcsali a mederben könnyen észrevehető – Az ilyen tárgyakat kellő óvatossággal távolítsuk el a megtalálási helyről és tegyük a tónál kihelyezett hulladékgyűjtőbe vagy adjuk le a tavat kezelő személyzetnek
Fotó: Morvai Szilárd
A damil- és horogmaradványok sok esetben megtalálhatók a meder vizes és száraz részein, de akár a környező növényzetben 2 vagy 3 méter feletti magasságban is
Fotó: Morvai Szilárd
A hulladék tetemes része műanyag, de jelentős mennyiségű üveg is lapul horgásztavainkban – A nejlonzacskók és műanyag dobozok, poharak eltávolítása egyszerű, az üveg esetében azonban a törött darabokra is fokozott figyelmet kell fordítani!