Még jól emlékszünk: a tavalyi nyár kivételesen száraz volt. Hosszú, forró hetek teltek el eső nélkül és a közeli horgásztó vízszintje egyre csak apadt. A tó sekély, nyugati oldalán különösen látványos volt a majdnem egyméteres vízszinthiány, a tavat tápláló patak medre is teljesen kiszáradt
A közelben élők, kirándulók számára igazi különlegesség volt a mederben sétálni és testközelből megfigyelni az üresen tátongó, óriási kagylókat és a berepedezett, iszapos aljzatot. A nyári vízhiány a közelbe csalta a környéken élő állatokat is, hiszen a meder vízmaradványa volt az egyetlen hely, ahol még szomjukat olthatták. A sok állandó „lakos”– gém, kócsag, gólya, réce – és a tó bakcsóállománya a megszokott helyén vadászgatott és pihent a melegben, de a közepes méretű ragadozó madarak is a tómederben oltották szomjukat. Vadgerlék kis csoportja fürdött és ivott, de nagyobb lepkefajok is előfordultak a nedves partszakaszon, ahogyan rengeteg őz is érkezett és itta a tó maradék vizét. Augusztusra apró parti madarak lepték el a terepet és heteken át az iszapos mederből táplálkoztak.
A vízszintcsökkenés ugyanakkor rengeteg hulladékot tett láthatóvá, amelyek talán már évtizedek óta hevertek a tóban. Ezek az általában ellenálló műanyag, fém- vagy üvegmaradványok ilyen kis energiabefektetéssel még sohasem voltak összeszedhetők... Négy óra alatt 4 nagy vödör hulladékot gyűjtöttünk, s közben megvilágosodtunk...
Világossá vált ugyanis, hogy egy ilyen élőhelyen a legnagyobb problémaforrás, véresen komoly bajok okozója a tóban és a tavat környező növényzetben tömegesen hátramaradó damil és horog.
Megdöbbentően sok védett állat pusztul el kínok közt a számukra elszakíthatatlan damilkötegek csapdájában.
De egy ilyen kezelt tó esetében a horgászhulladék akár napi rendszerességű gondot jelent az üzemeltetők számára is, mert a motorcsónak mozgó alkatrészeit is megbénítja, és az eltávolítás többórás munka is lehet. Ne legyünk restek: ha természetjárás közben damilt találunk, óvatosan gyűjtsük be, használjunk közben bicskát, figyeljünk végig a kezünkre, s a vízből, a parti növényzetről, vagy akár egy tóparti fa lombjából lelógó damilköteget rakjuk a szemétbe, vagy adjuk le a tavat kezelő személyzetnek! Az ilyen beszakadt damilszerelék hossza akár a 60 métert is elérheti, és a végén a legtöbb esetben tűéles acélhorog található!
A horgásztavi helyzet szerencsére javulóban van – s ez összefügg e hobbi költségeinek óriási emelkedésével: ezzel párhuzamosan fokozatosan az elvárások is növekednek, aminek része a tiszta és veszélytelen pecakörnyezet biztosítása. Mindez persze a környezet- és viselkedéskultúra fejlődését igényli, de leginkább nem is a saját rövid távú, hatékony zsákmányszerzési céljaink, hanem természetmegőrzési szándékunk okán.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
