E hófoltot már az 1700-as évek közepe-vége óta figyelemmel kísérik, vannak róla adataink. Az elmúlt 300 évben a hófolt nyár végi–őszi elolvadása összesen tízszer következett be, ebből az utolsó öt 2017 óta! „Azt hiszem, nem kell nagy tudomány, hogy kitaláljuk a folyamatok haladási irányát” – jegyzi meg Ian Cameron, az egyik vezető hófoltvadász.

A térséget nem véletlenül nevezik Felföldnek (Highland). A hegylábak a tengerszint közelében húzódnak, ezért az alpesi viszonylatban nem túl nagy – (Ben Nevis 1345 m) – hegyek is magasnak tűnnek, hiszen igen jelentős szintkülönbséggel emelkednek környezetük fölé. Az óceán felől érkező légtömegeknek nagy a nedvességtartalmuk, a meredek hegyoldalaknak ütközve felemelkednek, lehűlnek, erős a felhőképződés és az eső és hó jócskán öntözi e – jégkorszakokban vastagon eljegesedett – területet. Hó az év bármelyik hónapjában hullhat, bár a hómennyiség évről évre nagy változatosságot mutat. Ez az a hó, amit a szél zugokba, katlanokba fúj, ott tömörödik és sokszor nyarakon át nem olvad el, mert nincs hozzá elég meleg, a Nap sugarai alig érik el e helyszíneket. A legutolsó gleccserek is itt húzódtak ezen a tájon.

A Szfinx 1135 m magasan helyezkedik el, nevét a felette levő sziklamászóútról kapta. E hófoltot 100 éve még állandónak tekintették, tavaly pedig, amikor októberben a Szfinx elolvadt, Skócia teljesen hófoltmentessé vált.

Július elsején – vagy az ahhoz legközelebb eső jó idős napon – minden évben megszámolják a hófoltokat az A9-es autópályától keletre eső területen (North East Highlands). 2023-ban összesen 127 hófoltot találtak, ez a harmadik legkevesebb a felmérések kezdete, 1974 óta. A számlálást a biológus Adam Watson indította, Ian Cameron 2008-ban csatlakozott hozzá és egészítette ki a megfigyelést egy augusztus 20-i, egész Skóciára kiterjesztett leltárral. Mára már a közösségi média segítségével számtalan túrázó segíti, hogy mely területekre érdemes egyáltalán kimenni, számolni. Július végén, augusztus elején pedig a hófoltvadász-csoport legtöbb bejegyzése a közismert hófoltok elolvadásáról számol be.

Idén Cameronnak nem kellett túl sok segítség, hogy a maradék pár hófoltot felmérje augusztus 20-án. A Cairngormban eddigre már teljesen elolvadt az összes hó....

A felmérésekhez könnyű repülőgépről készített fotókat is használnak, de a lehető legnagyobb területet gyalog is bejárják, illetve aki nyári túrázás közben eldugott hófoltot talál, ma már szívesen jelenti Cameronnak.

Bár a nyári hómezőn gyaloglás egyre ritkább élmény, a felföldi tél még mindig zord. Ekkor különösen jellemző a tenger felől fújó, erős szél: nem tanácsos széllel szemben haladó útvonalakon, irányokban kirándulni, mert a levegőben kavargó eső- vagy jégszemcsék szinte szétmarják az ember arcát. Túrázás előtt pedig minden esetben érdemes megnézni lavinajelentést, mert a felgyülemlett hó gyakran egy hirtelen olvadás vagy nagy hóesés miatt magától is megindul. A magyar szemnek is barátságos abszolút magassági adatok fényében ezt mindenképpen észben kell tartani! A lavinák viszont hatékonyan táplálják, tovább tömörítik a fülkékben, katlanokban összegyűlt havat, így az nyaranta nehezen olvad el. Így volt ez egészen napjainkig...

Fotó: Sváb Emese
Hófoltok száma – az A9 autópályától keletre, az elmúlt 50 évben, július első napján

Az azonban ma is érvényes, hogy szinte bármelyik évszakban megjelenhet a tipikus skót időjárás: akár egy óra leforgása alatt tapasztalhatjuk mind a négy évszakot. Lehet, hogy a nyakunkba kapunk egy kis hózáport, de 10 perc múlva már süt a Nap, csak azért, hogy hamarosan essen az eső, és ez így váltakozik egész naphosszat. (Csak hogy az időjárás is gondoskodjon szórakoztatásunkról, míg a hegyekben tartózkodunk.)