„Bolygónk megvédése minden állampolgár feladata, nemcsak a kormányoké. Én a kisebb, közösségi tettekben hiszek. A méhkaptárak irodaházunkba való telepítésének legfontosabb eredménye pont a munkatársak érzékenyítése ezen a téren. Annak tudatosítása, hogy a maga szintjén mindenki tehet a környezet védelméért. És minél többet teszünk, annál jobb a céges méz is!”
Így köszönte meg francia főnöke Marjan Maroltnak, a ljubljanai városi méhészkedést ösztönző program egyik „nagykövetének” és egy nemzetközi bank munkatársának a méhkaptárok telepítését a bankszékház tetején.
Amikor benyitunk Marjan irodájába, egyértelmű, hogy a kollégák tudják már a dörgést: ismét vendégek érkeztek, hogy megcsodálják a tetőn lévő kaptárokat. Az ablak elé sámli kerül, kilépünk a tekintélyes méretű, napfényes tetőre. Alattunk nyüzsög a város, körben nagy épületek és felhallatszik a lenti kávézó zsivaja. Marjan kéri, hogy a fal mellett várjunk kicsit, mert augusztus végén óvatosnak kell lenni a méhekkel, hiszen nem biztos, hogy elég táplálékot találnak ebben az időszakban. Teljesen nyugodt nem leszek, hiszen tőlem 4 méterre több ezer rovar dolgozik serényen. Gyorsan felméri a helyzetet és jelez: a 6 szép kaptár méhei dolgoznak, nem érdekeljük őket.
A kaptárakat régi szlovén szokás szerint díszes előlapok fedik, ezeket a bank munkatársai készítették ljubljanai motívumok felhasználásával, akárcsak a kaptárak előtti kiskertet.
Bár a napi feladatokat egy külső méhész végzi, Marjan fél szemmel azért állandóan a kedvenceit lesi. Megteheti, a kaptárak telepítése, azaz egy éve munkájának hivatalosan is része a méhészkedés. A felügyelet mellett havonta sétát vezet kollégáinak, akiknek már minden aggálya elmúlt, a méhek nem okoznak fennakadást a környező irodák életében. Nem repülnek be az ablakon, hanem nagy erőkkel repülnek rá az innen elérhető környező fákra.
A bank pedig időközben rájött a dologban rejlő marketingértékre is – a megtermelt kb. 120 kg mézből kiváló reprezentációs ajándék lesz: belső képzéseken a méhek kapcsán sokkal egyszerűbb fenntarthatósági kérdésekről érdemi vitát folytatni, az ügyfélszinten pedig hatalmas céges plakátok hirdetik, hogy mi folyik az épületben pár emelettel fentebb. Sőt, most már egyes banki termékek reklámjában is feltűnnek a szorgos rovarok. Marjan egyébként örülhet: hamarosan megérkező új – nem mellesleg magyar – főnöke szintén lelkes hobbiméhész!
Mit keresnek a méhek egy városban?
A közösségi média jóvoltából sokan tudják, hogy az elmúlt évtizedekben felerősödött a vadon élő méhek, és úgy általában a (beporzó)-rovarok számának csökkenése, amely az ezredfordulót követő években drámai módon elérte a házi méheket is. Mindennek oka elsősorban a fokozódó mezőgazdasági rovarirtásban és a vadvirágos rétek eltűnésében keresendő. Mindenki felfigyelt a legnyomasztóbb sci-fiket idéző képekre, amikor Kínában emberek végzik a beporzást a gyümölcsültetvényeken...
A helyzet valóban komoly: a világ élelmezésének 91%-a függ a beporzórovaroktól, védelmük ezért is különösen fontos, s ezért jut sokunk eszébe Einstein állítólagos jóslata, miszerint a méhekkel együtt az emberiség is eltűnik a Földről!
De vannak vidámabb és előremutató képek: sok városban a kihasználatlan zöldfelületeken, autóutak mentén, buszmegállók tetején a beporzást végző rovaroknak kedvező növényeket, például varjúhájat ültetnek. Nemcsak szép és a rovaroknak hasznos e megoldás: az ilyen zöldfelületek kevesebb gondoskodást igényelnek, azaz olcsóbbak a fenntartó számára. Emellett azt se felejtsük: a méhek és más beporzórovarok indikátorfajok – ha számukra elégségesek a biológiai feltételek, sok más állat számára is azok.
A sok más szempontból meglehetősen szennyezett városok kiválóan alkalmasak a méhészkedésre. A rovarirtó szerek jelenléte itt nagyságrendekkel kisebb, mint a mezőgazdasági területeken, a beporzásra váró növények viszont kifejezetten sokszínűek.
Hiszen egy városban nagyon sok, különböző fafajta található, így a virágporpaletta is sokszínű lesz, ami egyértelműen a méz javára válik. Ennek eredménye, hogy a Ljubljanában, a város által szervezett városi méhészkedés keretében évente megtermelt pár száz kiló méz mindegyike megfelel még a legmagasabb szakmai előírásoknak is...
A városi környezet pedig szemmel láthatóan nem zavarja a méheket, Ljubljana egyik vezető telekommunikációs cégének tetején is találni kaptárakat az antennák árnyékában. Így vált a városi méhészkedés az ökológiai válság elleni harc egyik jelképévé is a szlovén fővárosban: nagyon egyszerű, de látványos lépésekkel lehet átadni, hogy igenis sokat tehet egy város is a környezet védelmében.
Az elmúlt 3 évben Ljubljana a városi méhészkedés európai fővárosává vált. A történet 2015-ben kezdődött, amikor a város megpályázta az „Európa Zöldfővárosa” címet, és az Önkormányzat munkatársai – élen a hálózatot ma is szervező Maruška Markovčičcsal – felismerte az igényt és a folyamat jelentőségét. Ne feledjük, hogy Ljubljana a maga 300 ezer lakosával és rengeteg zöldterületével 300 méhésznek is otthona, akik részben a város közigazgatási területén belül dolgoznak! Rájuk épült a program, amely 3 év alatt hihetetlenül nagy sikert aratott. A ma már a turisztikai kiadványokban is előszeretettel használt „városi méhútvonal” 14 megállójával egyértelmű városmarketing- és ismeretterjesztő eszközzé vált. Nincs más hátra, én is – önkormányzati – bringára pattanok hát, és bejárom Maruška segítségével az izgalmas helyszíneket.
Cukrászok az arborétumban
2017-ben került a botanikus kertbe a képzőművész-egyetemisták által készített látványkaptár, amelyben biztonságos üvegfal mögül nézhetjük a közvetlenül előttünk sürgölődő méheket, a másik fal mögött pedig a méhészkedéshez szükséges eszközöket tanulmányozhatjuk. Ez volt az első városi kaptár, ezért is volt különösen fontos mind a külcsín, mind a funkcionalizmus. A botanikus kertben ezenfelül pedig nem csupán ismeretterjesztő táblák és a rovaroknak kedvező, direkt ezért ültetett növények találhatók, de széles pedagógiai program is elérhető. Ennek egyik része, hogy a cukrásztanulók különóra keretében érkeznek az arborétum kávézójába, hogy mézes ínyencségekről tanuljanak...
Természetesen a méhek számára a város zöldfelületei a legfontosabbak. Ezen belül pedig főleg a fák, hiszen vadvirágos rétből azért kevés van még egy ilyen, alapvetően zöldvárosban is,
egy fa pedig akár 100 m2 vadvirágos réttel is egyenlő a méhek szempontjából. Ljubljana legismertebb parkjában, a Tivoliban szintén találunk kaptárakat, és a már itthon is terjedőben lévő rovarhotelt is.
A park félreeső helyén található kaptárak elé – megfelelő távolságban – padokat helyeztek ki, hogy gyönyörködni lehessen a dolgozó méhek sokaságában. Maruška a tennivalókra hívja fel a figyelmet: a kaptárak előtti, látványosan kihasználatlan zöldfelület például ideális méhlegelő lehetne, amelyek amúgy is hiányoznak még a városi méhészkedést ösztönző programból. A Tivoliban található óriási rovarhotel pedig pedagógiai célzattal áll itt. Csak Európában mintegy 2000 beporzórovarfaj él, melyek fontos szerepet játszanak a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni. Itt élnek közöttünk, a látvány-darázsgarázsok pedig rájuk hívják fel a figyelmünket.
Méhek a tetőn
Franc Petrovčič városiméhész-élharcos szerint a hangsúly a hálózaton van, amelynek helyi tagjai között egyaránt találunk önkormányzati és oktatási intézményeket, magánembereket és vállalkozásokat. Ő például a Cankarjev Dom (a szocializmus éveiben épült kultúrpalota, ma kulturális központ) üzemmérnöke. Bár már jó pár ikonikus ljubljanai tető ad otthont méhkaptáraknak, a mintegy 100 helyszínt felvonultató rendszer talán legjellegzetesebb épülete éppen a Cankarjev Dom. Bármekkora monstrum is, bármennyire is nehéz feljutni a tetőre, kiharcolta, hogy előre bejelentkezve látogatni lehessen a kaptárakat – jönnek is szép számmal, iskolások és felnőttek egyaránt. És a tető alapvetően azért jó megoldás, mert a kaptárak így nem zavarják az embereket, melegben vannak, a méhek pedig amúgy is elsősorban a fákra repülnek a kaptár 3 km-es körzetében. Nem utolsósorban pedig a tetők vandalizmusmentesek...
Franc szerint a városi méhészkedés legnagyobb kihívása, hogy összefogást kíván a szereplőktől, hiszen a kaptárak közel vannak egymáshoz, ezért minden méhészeti beavatkozást egy időben kell megtenni.
Itt jön a városvezetés koordináló szerepe, hiszen nemcsak a méhészeket, hanem a bevont vállalkozásokat és állami szerveket is menedzselnie kell valakinek.
A városi méhészkedés által (is) gerjesztett átalakulás legjobb példája ugyanakkor a volt Hotel Green – ma, friss felújítást követően – Hotel Park. Védettséget élvez – mint az állampárt időszakában épült, jellegzetes épület. Az arculatváltás és felújítás központi eleme a környezetvédelem: ez a főváros legzöldebb szállodája. Az meg már természetes, hogy az itteni kaptárak formavilága úton-útfélen visszaköszön a hotelben, úgy az étteremben, mint a rendezvényteremben. A méhek annyira komoly PR-értéket képviselnek, hogy a felújítástól nem függetlenül most már elsősorban nem az olcsó szállást keresők, hanem a környezeti szempontokra ügyelők választják a hotelt.
Méhek mindenhol
Méhek és kaptárak a város sok épületén feltűnnek mint díszítőelemek, hiszen ezek voltak Szlovénia első bankjának szimbólumai. Sőt, a városi méhészkedéshez kapcsolódva a Néprajzi Múzeum egy sikeres kiállításon mutatta be a méhészkedés jelenét és múltját.
Úgy tűnik, a méheknek mindenki örül Ljubljanában. Persze, mivel több a méh, több a „meglógás” is, bármennyire ellenőrzöttek a méhcsaládok. De baleset nem történt. A program elindításával párhuzamosan kilenc városi méhész áll önkéntes szolgálatban éjjel-nappal, területileg lefedve az egész várost. Ha elszabadul egy méhcsalád, először őket értesítik, s szükség esetén segít nekik a tűzoltóság is, akik szintén folyamatos tájékoztatást kapnak a városi méhészkedés tevékenységeiről és helyszíneiről.
Hiába, Ljubljanában jó méhnek lenni!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
