Körbevesz a tömeg. Órák óta visít a fülembe a banda trombitáinak hangja, ereimben visszhangzik a dobok lüktetése, a levegő fülledt és sűrű a táncosok lihegésétől. Hajnali 4 óra van, és még mindig fáradhatatlanul halad a menet a comparsa (a banda és a jelmezes táncosok egyvelege) után – tízpercenként megállva, hogy egy-egy háznál tiszteletüket tegyék. San Agustín Etlában járok, a legfontosabb mexikói ünnep, a Día de Muertos záróeseményén
A világ számos részén a katolikus hagyománynak megfelelően november 2-án, a Mindenszentek utáni napon emlékeznek meg a halottakról. Európában többnyire – magyar szokásainkhoz hasonlóan – a legfontosabb szertartás a sírok gondozása, rendbetétele. Mécseseket, gyertyákat gyújtva gondolunk az elhunytakra, a temetőket este millió gyertyaláng pislákoló fénye világítja meg. Szomorú ünnep ez…
Gyökeresen más azonban a kép, ha mindez Mexikóban ér minket! A spanyol hódítók által – sokszor véres áldozatok árán – meghonosított katolikus vallás az indiánok lakta Újvilágban számtalan változáson, átalakuláson ment át. Errefelé a halottakra való emlékezés az év legfontosabb szertartása, amely akár többhetes ceremóniasorozat is lehet. Persze Mexikó különböző régióiban is eltérőek a szokások és a rítusok. Abban azonban egybehangzóak a vélemények, hogy a legérdekesebb és legeredetibb az ünnep a javarészt a mai napig indiánok által lakott, misztikus és távoli Oaxaca (ejtsd: va-ha-ka) tartományban…
A halottak emléke
Ahhoz, hogy megérthessük a Día de Muertos ceremóniáit, évszázadokkal kell visszaforgatnunk az idő kerekét. Oaxaca a múltban számos indián kultúra otthonául szolgált, amelyek közül a mizték és zapoték volt a legfontosabb.
Az azték uralom errefelé csupán fél évszázadig tartott, amely a spanyol hódítók 16. századi, javarészt harcok nélküli érkezésekor ért véget.
Napjainkban Oaxaca tartományban 17 különböző törzs képviselői élnek, akik a spanyol mellett előszeretettel használják saját nyelvüket. Nem csoda hát, hogy az ősi hiedelmek és rítusok nagy része beépült a mai szertartásokba, ötvöződött azokkal.
A halottak mindig is fontos szerepet töltöttek be az indián vallásokban, hiedelemvilágban, amiről díszes sírhelyek, maszkok, faragások és szobrok tanúskodnak. Az azték kultúrában egy egész hónapot szenteltek a halottak emlékének, illetve a Halottak Királynőjének, aki a modern La Catrina, azaz a halált megtestesítő figura elődjének is számít.
Az elhunytakkal való bensőséges kapcsolat kiállta az idők próbáját. A Día de Muertos azonban távolról sem csupán a halottakra emlékezés ünnepe! Középpontjában az emberek végtelen életszeretete, életöröme áll. Mi sem lehetne távolabb a szenvedésközpontú, középkori katolikus felfogástól! A halottak szellemeit élőként kezelik, akik évről évre visszatérnek, hogy a családdal találkozva beszélgessenek, felelevenítsék életük történeteit, egyenek-igyanak, és végül az egész ünnep hatalmas fiesztába fordulva zárul, a halottakra emlékezvén ünnepelve az élet örömét.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
