Lapátjainkat olyan óvatosan merítjük a vízbe, mintha legalábbis kínai porcelánból lennének, hogy a sekély ré­sze­ken nehogy kárt tegyünk a víz alatt létrejött finom, csipkeszerű édesvízi mész­kőben. Néhol a 4-5 méteres víz­mély­ségen át is tisztán kivehetők a hatalmas méretű, elsüllyedt cseppkőoszlopok formái. Így haladunk egyik tóról a másikra, miközben nem győzünk hálát adni a sors­nak, hogy egyáltalán betehettük ide a lábunkat.

Tóról tóra

Szlovénia a karsztosodás egyik fellegvára, a karsztológia tudományának őshazája, számos ehhez kapcsolódó jelenség és földrajzi folyamat élő példatára, ahol igazán nem kell a szomszédba menni egy jó barlangért. Ám még ebben az országban is kuriózumnak számít a Križna jama, amely föld alatti tavainak szépsége, fosszilis medvecsontleleteinek sokasága és barlangi faunájának sokszínűsége okán is nemzetközi jelentőségű.
A Szlovénia déli részén, a Bloke-plató – Cerknica-polje – Losko-polje között magasodó, nagyrészt jura mészkövekből felépülő karsztplató alatt húzódó barlang már a 19. század eleje óta ismert volt, de csak a 1970-es évekre sikerült a mintegy 8 km hosszú járatrendszert feltárni, majd a 90-es évek elején az addig ismert járatok folytatásában elhelyezkedő Križna jama 2-nek keresztelt barlangot is felfedezték. A kettő között elhelyezkedő pár száz méter hosszúságú, víz alatti járatot ugyan még a búvároknak sem sikerült átjárni, ám a víznyomjelzések és egyéb hasonlatosságok alapján egyértelműen egy rendszert alkotnak.

Kharon ladikján. A Križna jama föld alatti tórendszerét 45 kisebb-nagyobb, egymásba fűződő tó alkotja. Ennek következtében a barlang több kilométer hosszúságban csak gumicsónakkal járható

Fotó: Egri Csaba

A Križna jama legfőbb vonzerejét és szépségét a keresztülfolyó vizek által kialakított, mintegy 45, egymásba fűződő, kisebb-nagyobb, édesvízi mészkő által gátolt tavacska adja.
A barlangképződés utolsó, holocénben zajló fázisaként a korábban bevágódott járatokban intenzív mészkiválás zajlott, és e folyamat ma is tart. Mivel a barlangba bejutó vizek legnagyobb része a barlang fölötti, vagy ahhoz közeli területekről származik, vastag kőzetrétegeken átszivárgó, oldott karbonátokban és szén-dioxidban gazdag víz jut a mélybe. A levegős járatokat elérve a víz szén-dioxid-tartalma elillan, túltelítetté válik, és a benne lévő oldott kalcium édesvízi mészkő formájában rakódik le a folyómederben. Hasonló módon, a barlang több pontján a beszivárgó vizek az oldalfalakon jellegzetes baldachinszerű kiválásokat hoznak létre. A lerakódás sebessége a víz kémiai tulajdonságai, a vízsebesség, hőmérséklet, a járatok levegőjének átszellőzöttsége függvényében igen változó lehet még a barlangon belül is, de a Križna jama esetében az erősen túltelített vizek igen gyors mészkiválást okoznak.

Kálvária. A barlang egyik legszebb szakasza ez a Kálvária névre keresztelt rész, ahol egy, a járatokat megszakító omladékhegyen alakult ki a cseppkövekkel gazdagon díszített látványosság. A víz hangos zubogással folyik le a köveken, melyeken vastag, finom szerkezetű mészkiválás jött létre. Ezeken a részeken különösen intenzív az édesvízi mészkő képződése, akár éves szinten is mérhető vastagság keletkezik

Fotó: Egri Csaba

E friss mészkiválásokon helyenként apró kis zuhatagok egész sora alakul ki, máshol a meder teljes szélességét kitöltik. Ami torlasz a víznek, az akadály nekünk is, így nincs mit tenni, mi is hol kiugrunk, hol meg beszökkenünk a csónakba. Van, ahol csak egy rövid kiszállás vár ránk, de akad, ahol csónakkal a hátunkon kell bujkálni a cseppkövek között. Helybeli barátunk ismeri a helyet, mint a tenyerét, a ki- és beszállásoknak minden létező variációját eljátszatja velünk: most mindenki kiszáll, most csak a hátsó, most az orrba szállunk be elsőnek, most a hátsó ülésre, ide ül a legnehezebb, oda a legkönnyebb… Különös szertartás, de működik.

Víz, víz, tiszta víz

Szélesebb kapcsolatait tekintve a Križna jama a Cerknica-polje vízrendszeréhez tartozik, melynek alját változó nagyságú, gazdag madárvilágú, időszakos karsztos tó tölti ki. A barlangon átfolyó vizek nagyobb része a barlang fölötti területekről beszivárogva kerül a mélybe. Kisebb része a Cerknica-poljénél mintegy 150 méterrel magasabban fekvő Bloke-fennsíkról származik, ahonnan két különálló felszín alatti vízfolyásként indul, majd a föld alatt egyesülve folytatja útját. A víz a barlang több pontján is eltűnik ember számára járhatatlan méretű járatokban, majd a barlang nyugati végében, az utolsó tavat is elhagyva végleg elnyelődik egy szifonban, ahonnan a Križna jama 2-n keresztül végül a Cerknica-polje keleti peremén, a Steberscica-forrásban bukkan a felszínre.
A Bloke-fennsík víznyelői csak a karszt repedéshálózatának telítettsége esetén, nagyobb esőzések vagy intenzív hóolvadás után lépnek működésbe. Ekkor a barlangba közvetlen felszíni befolyásként bejutó vizek a sok hordalék, sőt esetenként akár bemosódó szennyeződések miatt a föld alatti folyó vizét zavarossá teszik. Az év nagy részében viszont a fennsíkról jövő vizek nem folynak keresztül a barlangon, csak tisztán beszivárgásból származó, kőzeteken keresztül megszűrt víz jut a járatokba. Ennek köszönhető, hogy a barlang tavait kristálytiszta víz tölti ki.

A barlangi medve még ingyen láthatta a csodát...

A barlangban már a megismerésekor nyomban feltűnt a nagy mennyiségű fosszilis medvecsontlelet. A Bécsi Természettudományi Múzeum paleontológusa, Ferdinand von Hochstetter 19. század végén végzett ásatásai nyomán 4 nap alatt több mint 2000 medvecsont került elő. A leletek között két teljes csontváz is akadt, melyeket azóta is a bécsi múzeumban őriznek. A természetes bejárattal rendelkező, több száz méter hosszúságú, hatalmas száraz csarnokok és kisebb oldaljáratok kiváló telelőhelynek bizonyultak az Ursus speleous, vagyis a barlangi medve számára.
A barlang felszíni környezetében ma is nagy számban élő barnamedvéhez képest a pleisztocénben élt rokon igencsak tekintélyes méretekkel rendelkezett: hatalmas méretű, testéhez képest arányaiban is nagyobb koponyája és zömökebb testfelépítése volt. Az első termekben most is látható egy mintapéldány a csontokat és metszőfogakat rejtő, összecementálódott üledékből, amihez hasonlóból még mindig ismeretlen mennyiség fekszik érintetlenül a barlangi üledékekben.