Ám közben ott a Szudd papiruszrengetege, a Föld egyik legnagyobb, több száz kilométer átmérőjű mocsárvidéke. És ez nemcsak engem állított meg, hanem ebben az évben az arra utazók többségét is, örökre. Én ugyan megmenekültem, de ez csak öreg motorom hátrahagyásával történhetett.

A pimasz majom már kábultra zabálta magát

Fotó: Szirmai Gábor

Illúzió – mondták a tapasztaltabbak terveimre. Igazuk lett! Valóban csak a térképen van érdemi út a Nílus Szudd-mocsara mentén. Nem véletlen, hogy annyi utazó kerülte ki ezt a helyet az elmúlt évszázadban. A lényeg: Juba és Kartúm között jelenleg a Nílus az egyetlen praktikus összeköttetés – nem véletlenül éppen ezt vágták el a felkelők...

Motorpróbáló körülmények

Az afrikai viszonyok elképesztően próbára teszik a gépet. A motor műszaki állapotára és vezetőjének épségére is erősen kihat a rendkívül erős napsugárzás, más régiókban az állandó eső, az üzemanyag- és olajminőség problémái, a tisztavíz- és táplálékbeszerzés, az úti javítások alacsony színvonala, az állandó készenlét a támadások fogadására, a helyiek szüntelen háborúi, kommunikációs rohamai. A rovarvilág mászó, de főleg a lenyűgöző röpmanőverező képességgel rendelkező tagjai mindenhova bejutnak. És most szokatlan nagy eséllyel vetődött fel a víziló- és krokodilveszély. A szudáni polgárháborúba való belekeveredésem miatt az állandó lövöldözés, a sok hulla, a bejárt útvonalakon közvetlenül előttem kilőtt motorosok és autósok látványa nemcsak lelkileg megerőltető, hanem a gépre nézve is: melyik lomha, veterán motor szereti a szüntelen magas fordulaton való járatást, a fékkar előfeszítését (a gyors megállás okán), ami mind a háborús viszonyok miatt indokolt?! S hogy ez nemcsak feltételezés, arra bizonyság azoknak a motorosoknak a halála, akikkel napokig együtt tákoltuk gépeinket, közösen étkeztünk, majd lelőtték őket a shambai mocsárban. De mondhatom még példának a bori mészárlás 2500 halottját, melyek között csak azért nem szerepeltem én is, mert a felkelők bevonulásakor bőgő motorral hagytuk el a kikötőt. A Nílusban úszó hullák ugyan valóban nem zavarták közvetlenül a motor üzemét, de ha arra gondulunk, hogy 31 napig csak a Nílusból mert vizet itta 570 ember – köztük én is –, akkor ennek vannak műszaki következményei is... Ha más nem is, a testi gyengeségből fakadó rossz vezetési stílus, a kolera jellegű hasmenés miatti állandó olyan megállás, mely csak a néptelen helyekre történő, rohamozás jellegű behajtással és vészfékezéssel végződhetett.

Időrend

Tavaly októberben érkeztem újra Afrikába. A motorkerékpár szerencsésen megmaradt abban a konténerben, amiben korábban hagytam. Ezzel szemben a műhely, amit azért rendeztem be, hogy legyen ipari hátterem, a falunak pedig megélhetése: megsemmisült, ezzel kudarcot vallottam. Két héten át gányoltam folyamatosan, de végül a gép csodálatosan rotyogott, a pompás afrikai hegyek és az árokrendszer tavai feledtették a nehézségeket.

Behajózás a „Nakhla” uszályára: hátul lapul a gépem, elöl egy társaság ebédel. Az arcát csak félig mutató túlsúlyos markotányosnő hangja is figyelmet érdemelt

Fotó: Szirmai Gábor

Veszélyes vizeken. A Nakhla és uszályai a papíruszrengetegben kanyargó csatornákon ügyeskednek. Békeidőben hetekig tart egy átkelés, harc esetén addig, amíg az utasok életben vannak…

Fotó: Szirmai Gábor

Entebbében és a Sesse-szigeteken feltápláltam magam, hivatalos ügyeket intéztem. Az Ugandából Nimulébe motorozás napjai hatalmas kéjben részesítettek: ahogy a nedves éghajlatú területekről végre a szavannaövezetbe értem, hófedte hegyek, vad folyók, elefántcsordák, vízilovak, majmok között. Nimuléban egy árvaházban végeztem karitatív munkát, majd Jubába motoroztam, ahol hajóra került a gép, hogy a több mint 500 kilométer hosszú és hasonló széles Szudd-mocsáron átvágjak. Itt nincsenek utak, legfeljebb ösvények, és a mocsárban van a dél-szudáni felkelők egyik fészke.

A nimulei fogorvos dilemmája

Az egyik nap a kedves fehér asszony pompás lakomára hívott meg egy közeli misszióra. Sok mindent megnéztünk: egy fehér család nagyszerű lakását, kertjét, tisztaságtól ragyogó konyháját. A legfontosabb mégis a fogorvosi rendelő volt. Miért? A feketék fogai hatalmas és erős agyarak. Ugyan minek kellene nekik a fogorvos? Még ápolják is, hiszen reggel nagyon pedánsan órákig dörzsölik a dzsuerával. Ez egy olyan fa, amelynek a törésfelülete szálasodik. A fogorvos azonban mégis szükséges, a törzsi hagyomány miatt, ami megköveteli az első két metszőfog hiányát. Egyes törzseknél viszont csak hegyezik a fogakat. Azt mondják, hogy a férfiasság jele a fogtalanság, hiszen verekedéskor a bevert fej beforr, de a kivert fog nem nő újra. Márpedíg így bizonyítja a tulajdonos, hogy ő valóban a sarkára állt, és megküzdött. Ezt a logikát támasztja alá a hegyezett fog is, hisz így a ragadozó állatok tépőfogát imitálják: a fog fajlagos nyomása nagyobb. Orvosi szempontból a lényeg az, hogy a fogzománcot eltávolítják, és a fogbelső így sérülékenyebb lesz.

Az ENSz „Humanitárius szolgálatának” helikopterei mentik az üzletembereket, akik humánusabbak persze az átlagnál. Nekem még egy sátornyi helyet sem adtak éjszakára

Fotó: Szirmai Gábor

Mivel a törzsi szokás szerint a házasság csak a beavatás után lehetséges, ezért a férfiak sürgetik a fogkiverést. Mondanánk a mi európai kultúránkkal: haladni kell a korral, itt ez a jó kis rendelő, ahol fájdalommentesen el lehet távolítani azt a fogat, aminek implantálásáért máshol milliókat fizetnek. Megjelenik tehát a páciens, és kéri a két fog eltávolítását. A fehér fogorvos érvel, tiltakozik, a fekete erősködik, alkudozik, hogy hány tehénért húzza ki a doktor a két fogat? A helyi dolgavégzetlenül elmegy, de a család piszkálja és gyötri, mire elunja a dolgot, és kárt tesz a fogában, letör belőle egy darabot. Ekkor már kötélnek áll a fogorvos. Más elutasított kővel veri ki a fogát, és az is visszajön, mert az egész ínye vöröslik, és üvölt fájdalmában, mindenféle főzetek dacára. Persze sok fog a sörnyitásba fárad el, más fogak a műanyag vezetékek szigeteléseltávolításának áldozatai, ismét mások a nézeteltérések rendezésekor kerültek a nyelőcsőbe vagy a porba – és akkor még nem beszéltünk azon fogakról, melyek a harapófogót pótolják a szegek kihúzásakor.

A teljes cikket A Földgömb 2014. júniusi-júliusi lapszámában olvashatja!