A vidék arculatának kialakításában meghatározó, hogy a déli helyzetű Arab-lemez évente 24 mm-t északias irányba mozogva ütközik az Eurázsiai-lemezzel, és ezzel az ütközési zónában elterülő, nagyjából törökországnyi méterű Anatóliai-mikrolemezt nyugat felé préseli. A lemezek közötti feszültség számos múlt- és jelenbeli esemény szülőanyjának tekinthető. Maga a Van-tó kialakulása is ennek köszönhető, mivel a Nemrut-vulkán működése elzárta a Van-medence kis folyóinak útját. A víz felduzzadt, és létrejött a lefolyás nélküli, ezáltal ásványi anyagokban, többek között nátrium-karbonátban és -szulfátban egyre gazdagabb Van-tó, Törökország legnagyobb tava. A kőzetlemezmozgások erős vulkánossággal jártak, de pusztító földrengéseket is eredményeztek. Csak a 20. században 5 alkalommal regisztráltak legalább ötös erősségű rengést. A legutolsó 2011. október 23-án, délután 1 óra 41 perckor lepte meg a lakosságot. A hipocentrum Tabanlı falu környékén, viszonylag kis mélységben volt.

A mentési munkákban a civilek minden segítségére szükség volt

Fotó: Berdan Babat

A maximumin-tenzitást a Mercalli-skála szerint nyolcasra becsülték. Aznap éjfélig még 25, a Richter-skála szerinti négyes, vagy annál nagyobb erősségű utórengés következett be. A hónap végéig 1500-nál is több, kettesnél erősebb utórengést regisztráltak. A folyamatos rengések tovább gyengítették a megroggyant épületeket, így 2011. november 9-én az újabb, 5,6-os erejű földrengés további halálos áldozatokat követelt. Összedőlt többek között a vani szállodák egyik „nagy öregje”, a Hotel Bayram, ahol akkor éppen a katasztrófáról tudósító újságírók és a mentési munkálatokban segédkező orvo sok, mentőbrigádok tagjai laktak. Bár a romok alól még kimentették a japán orvost, Dr. Atsushi Miyazakit, az életét azonban már nem sikerült megmenteni. Emléke előtt tisztelegve egy újonnan épülő iskolát és egy egyetemi klinikát is róla neveztek el. A földrengés a korábbiakhoz, valamint az első becslésekhez képest viszonylag kevés, összesen 600nál valamivel több halálos áldozatot követelt. Ez részben annak köszönhető, hogy az első rengés hétvégén történt, és sokan a szabadban élvezték a szép, őszi napsütést, üresek voltak az iskolák és a nagyobb munkahelyek. Ám a lakosság nagy része (több száz ezer ember) októberben, közvetlenül a tél beállta előtt vált hajléktalanná! Ráadásul Van tartománya Törökország legszegényebb régiói közé tartozik, és a lakosság mintegy 40%-a 14 év alatti gyermek. A házaknak pedig alig több mint 10%-a volt biztosítva.

Napokon belül megindult az esőzés, és idejekorán megérkezett a hó és a fagyok is. (Ne felejtsük el, hogy az érintett terület legalább 1700 m-es magasságban fekszik!) A lajtoskocsiban, műanyag palackokban kiszállított víz gyakran jég formájában érkezett meg.

FÉRFIAK ELMÉLKEDNEK — az elmúlt év történésein és a jövőn az októberi földrengés évfordulóján

Fotó: Lakatos Kriszta

„Van, veled vagyunk!”, „Szolidaritás Vannal” feliratú molinók jelentek meg országszerte, noha az érintett környék kurd többsége okán elkerülhetetlenül megjelentek a politikai villongások is. Civilek kezdeményezték az „Én otthonom a te otthonod” mozgalmat, aminek keretében használaton kívüli lakásokat lehetett felajánlani a földrengés érintettjeinek. November 20-án a Beşiktaş– Galatasaray-mérkőzés 65. percében (mivel Van rendszám-kódja a 65) a Beşiktaş-szurkolók egy csoportja sapkákat, sálakat kezdett bedobálni a játéktérre, hogy azokat Vanba küldjék. Mindeközben és még hetekkel később is a segélyek csak részben jutottak el a rászorulókhoz. Még de cember ben is volt hiány sátorból! Ráadásul a helyszínre küldöttek közül számos nyári sátor volt: a semminél ugyan több, de a fagyos tél túlélésére nem a legalkalmasabb. Ha pedig már volt sátor, kellett fűtés is. Az első hetekben-hónapokban ez valamilyen fafűtést jelentett – ami viszont azzal a tragikus következménnyel járt, hogy elszaporodtak a sátortüzek, így sokszor a fagy helyett a tűz szedett áldozatokat, főként a gyerekek és öregek közül. Idővel szaporodott az elektromos melegítők száma, áramot is telepítettek a sátorvárosokba, de a nehéz körülmények miatt hol a vízellátás, hol az áramellátás akadozott.

A teljes cikket A Földgömb 2013. májusi lapszámában olvashatja!