Pokoltűz Átkelő-emlékmúzeum, Burma–Thaiföld-vasútvonal

… e felirat alatt pedig angolul és thaiul: „Ezt az emlékművet azon nőkre és férfiakra emlékezve emelték, akik hadifogolyként vagy polgári személyként szenvedtek, és mindazoknak, akik a II. világháború alatt a Burma–Thaiföld-vasútvonal építése közben haltak meg.”
Fényképek, térképek és egy rövid dokumentumfilm. Néhány kockából megtudjuk, hogyan éltek és dolgoztak itt a hadifoglyok. Töredezett, megfakult, elmosódott betűjű naplórészletek, faágból faragott pipák, kanalak. Az elképzelhetetlen szenvedések között voltak, akik művészetükkel próbáltak elmenekülni a valóságból. Leírták-rajzolták-festették a vad, de gyönyörű tájat, a körü­löttük szabadon élő madarakat, pillangókat.

Fotó: Mari László

Keresztté drótozott sínszegek állnak ki egy korhadt pályafadarabból. Alávésve: „Hogy el ne felejtsük!” Mintha el lehetne felejteni… Sokan, akik túlélték, sokáig próbálták. Az ausztrál Tom Morrist 17 éves korában sorozták be. Egy évvel később Szingapúrban japán fogságba esett. Hároméves rabsága alatt 10 különböző munkatáborban dolgoztatták. Itt, a Kwai-folyó melletti, később Pokoltűz Átkelőnek nevezett táborban vasútépítés volt a feladata. Maláriát és vérhast kapott. Súlyosan lefogyva végül egy kórházi táborba helyezték át, más hadifoglyokat segíteni. Szabadulása után évtizedekig megpróbált felejteni, de 40 évvel a fogság után elhatározta, hogy visszamegy Thaiföldre és megkísérli felkutatni a tábort. Nem volt egyszerű feladat, mert 1984-re, amikor végül megtalálta az egykori helyszínt, a dzsungel már mindent benőtt, elfedett. Az ausztrál kormányhoz fordult segítségért: a cél egy történelmi emlékhely létrehozása és a megközelíthetőség biztosítása volt. Az avatásra végül 1998 áprilisában került sor – John Howard, Ausztrália miniszterelnöke, valamint thaiföldi vezetők részvételével.

Az itt dolgozó foglyoknak majdhogynem semmijük sem volt, így a Pokoltűz Átkelő emlékhelye kevésbé tárgyi emlékeket, sokkal inkább munkafolyamatokat, élethelyzeteket mutat be

Fotó: Mari László

Gyilkos építkezés

A II. világháború 1941 decemberében terjedt át a csendes-óceáni területekre. Japán ekkor bombázta le Pearl Harbourt és rohanta le Malayát. A végső cél India elfoglalása volt. Mindehhez meg kellett oldani a csapat- és utánpótlás-szállítást, mégpedig kifejezetten vad, szabdalt trópusi területen. Az itteni vasúti összeköttetést a japán haderő ellátmányának szárazföldi biztosítására szánták, s ennek okán készült a 415 km hosszú vasútvonal és a Kwai-folyón átvezető, létfontosságú Híd. E rendszer egyik állomása az ausztrál katonák által elnevezett Pokoltűz Átkelő, amit mintegy 250 ezer, kényszermunkára kényszerített ázsiai munkás és 60 ezer ausztrál, brit, holland és amerikai hadifogoly épített. Modern eszközök híján a foglyok gyakran pusztán kalapáccsal, vésővel és csákánnyal dolgoztak. Pihenőnap nélkül vájták a helyenként 7, máshol több mint 20 méter mély bevágást a sziklába. A mérhetetlen emberi szenvedések árán elkészült sínpáron futó szerelvény méltán érdemelte ki a Halálvasút elnevezést. A hadifoglyok közül több mint 12 ezer, a kényszermunkára elhurcolt ázsiaiak tömegéből 70-90 ezer ember halt meg itt, mert napi 16-18 órát kellett az iszonyatos hőségben, megfelelő élelmezési és egészségügyi ellátmány nélkül dolgozniuk. A monszun beköszöntével, bambuszból és nádból épült kunyhójuk, ruhájuk elrohadt, a kolera, a vérhas és a malária tömegével szedte áldozatait, de több százra tehető azok száma is, akiket a kegyetlen japán és koreai őrök vertek halálra. A visszaemlékezések szerint, amikor a japánok fel akarták gyorsítani a földmunkákat, elefántokat hozattak, melyneknek a napi munka után bőséges fürdésre, ivásra, sok vízre volt szükségük, ezért levitték őket a folyóhoz. A raboknak csak akkor volt lehetőségük a sűrűre taposott, mocskos léből inni és abban „tisztálkodni”, amikor az elefántok befejezték a fürdést. Végül aztán, amikor az állatok gazdái, a mahutok meghaltak, az elefántok megtagadták a további munkát...

Estére nehéz helyet szerezni a folyó partján horgonyzó úszó éttermekbe Hűvös italát iszogatva ma mindenki innen szeretné látni a híres-hírhedt Kwai-folyót, a Hidat és a Halálvasút vonalát

Fotó: Mari László

A teljes cikket A Földgömb 2013. decemberi lapszámában olvashatja!