BELÜLRŐL FESZÍTIK – Izraeli konfliktushalmozás
Ultraortodoxok kontra szekulárisok, elszabadult élelmiszer- és ingatlanárak, afrikai menekültek tömegei, orosz és etióp bevándorlók integrációja. Csak néhány főbb tétel az Izraelt belülről feszítő problémák sorából. E Dunántúl-méretű közel-keleti ország a határain belül is össznépi konfliktusok sokaságát kényszerül kezelni.
Izrael kapcsán – már csak régiós helyzete okán is – leginkább a létezése óta tartó külkapcsolati feszültségeire és a klaszszikus zsidó–arab-problémára irányul a közfigyelem. A többség szinte biztosan e konfliktusokat köti az országhoz. Pedig a mai izraeli belhelyzetet ismerő pesszimisták (realisták?) szerint Iránnak például elég lenne hátradőlni, és páholyból nézve megvárni, míg a belső problémák szétfeszítik az államot. (Persze ez a felvetés már évtizedek óta elő-előbukkan, az ország azonban mégis működik – és fejlődik.)
A szekulárisok és vallásosok között egyre növekvő ellentétet az előbbiek táborából nézve egy „zsidó Irán” víziója sem tűnik fantazmagóriának (ahol a vallási szigor diktál)... Az ingatlan- és élelmiszerárak utóbbi 10 évben megfigyelhető robbanásszerű növekedése miatt leszakadó középosztály aggasztó helyzete, valamint az Afrikából tömegesen érkező illegális bevándorlók problémájára lassan reagáló kormányzati tétlenség csak mind-mind elmélyíti a több évtizede amúgy is meglévő belső ellentéteket. Mivel Izrael állam 1948-as kikiáltásának pillanatától kezdve a fő cél a környező arab országokkal szembeni létfenntartás és a zsidó bevándorlók számának fellendítése volt, az ország mindenkori vezetése kevés figyelmet szentelt a belső feszültségek oldására. A konfliktusokból nőtt problémahalmaz azonban napjainkra megkerülhetetlenné vált.
Hol üljenek a nők a buszon?
Az egyik legnehezebb, égető kérdéskör az ultraortodoxok és kevésbé vallásosok vagy szekulárisok közötti konfliktus. Előbbiek szigorúan őrzik a zsidó vallás hagyományait, amely paradox módon a felvilágosodás és az ennek kapcsán erősödő asszimilációra adott válaszként a 17. századi Lengyelországban létrejött modernista mozgalom eredménye. Így fordulhat elő, hogy az ultraortodox közösség tagjait az állam, vagyis az adófizetők támogatják segélyekkel, kedvezményekkel. Az ultraortodox közösség férfi tagjainak egy része ebből adódóan nem dolgozik, hanem egész életét a zsidó vallásban történő elmélyülésnek szenteli. A kötelező katonai szolgálatot sem vállalják, mert az imádkozásban látják küldetésüket.
Az ortodox családokban általános a 6, 8 vagy akár több gyermek, szemben a 3-4 gyerekes kevésbé, vagy egyáltalán nem vallásos zsidó családokkal. Nem is kell közgazdászvagy szociológiai végzettség ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen, mekkora problémát jelent már most is az adófizető és katonai szolgálatot teljesítők, valamint a mindezektől távol maradó állampolgárok arányának megbillenése. Nem véletlen, hogy az izraeli hadsereg vezetése ma számos olyan lépést tesz, amelyekkel az ortodoxok számára is elfogadható katonai körülményeket próbálnak teremteni. Nemrég például – a mostani kormánykoalíció felbomlásához vezető – komoly és hosszú vita zajlott az izraeli parlamentben, a knesszetben arról, hogy az ortodox katonákat nem kényszeríthetik arra, hogy a hadsereg ünnepségein női énekeseket kelljen hallgatniuk és nézniük a színpadon. Ezt ugyanis tiltják a szigorú vallási előírásaik.
És e problémakörhöz vastagon hozzáadódnak a vallásosok és nem vallásosok mindennapi együttélésében jelentkező konfliktusok is. Nem kis feszültséget okoz, hogy már vannak olyan buszjáratok, amelyeken a nőket a hátsó sorokba kény szerítik. (Ami ellen persze sorozatosan szerveződnek a demonstrációk.) Nagy hullámokat vető kérdés, miért áll le Izrael tömegközlekedése (Haifát kivéve) a sabbath idejére, hiszen a vallásosok a működő járatok mellett is betarthatnák azt a vallási szabályt, hogy szombaton nem utaznak. Tel-Aviv polgármestere pont emiatt döntött úgy, hogy a jellemzően nem vallásosok lakta, kozmopolita közel-keleti városban bizonyos járatokat a szombat idejére sem parkoltat.
Nem új keletű jelenség, hogy az ultraortodoxok „önbíráskodnak” a szerintük nem megfelelően visszafogott köztéri hirdetéseken. Ám míg korábban a fanatikusok ,,csak’’ akkor rongálták meg a reklámokat, ha fürdőruhában pózoltak a modellek, most már egy fedetlen női váll is eléri ingerküszöbüket. Mostanra a NŐ mint vizuális jelenség is elfogadhatatlanná vált számukra, emiatt a vallásos helyeken a kampányokból szinte teljesen el is tűntek. A hirdetők már tanultak a tönkretett plakátokból, bezúzott kirakatokból, így eleve terveznek ezzel: egy népszerű helyi divatmárka kiegészítőket propagáló akciójában például a nem vallásos városokban és környékükön egész alakos női modellel, kezében az új kollekció egyik táskájával jelenik meg, míg a vallásos településeken csak a táskát és az azt tartó női kezet ábrázolják a plakátok.
Ezzel párhuzamosan megjelent egy női ultraortodox mozgalom is, amely tökéletes megvalósításban veszi át az arab világból ismert burkába öltözés legszigorúbb formáját: fekete kesztyű viselésére is kötelezi a nőket, és a szemet sem engedi láttatni.
A radikalizálódás jellegzetes mai példája, hogy nagyobb ünnepekkor az ultraortodox környékeken megjelent a nők és férfiak utcai szétválasztása is...
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
