Kundermann Balázs

Bangkok utcáin akaratlanul is felfigyelünk egy arcra, mely sokszor aranykeretben, magasan felettünk, máskor piacok szürke standjainak faláról köszön vissza. Ráismerünk naptárakon, óriásplakátokon, festményeken, néha idősen, máskor fiatalon. A hol díszes palástba öltözött, hol orrán végiggördülő...

Ahol a természet adja a ritmust. Világos van. Pont, mint éjfélkor, amikor lefeküdtünk. Csak az óra segít eligazodni a grönlandi nyárban

Narancsos fény szűrődik be az alig nyitott szemen. Ismét lobog a tegnap este elhamvadt tűz, és a lángoktól pár lépésnyire kiterített fekvőalkalmatosságokon mozgolódni kezdenek a hálózsákok. Az ébredezők lesöprik magukról a vörös port, és lassan készülődnek

A mellkasomban érzem a hatalmas dörrenést, az ablaktáblák megremegnek, a szállásadó kutyája pedig egy szék alatt keres menedéket. Aztán pár perccel később, mint hirtelen jött hóviharban a vastag pelyhek, úgy kezd el hullani a „pernye” az égből. Szétterül a tájon és újabb réteget teríta hetek óta...

Az érdekes piac – mint a jó házi koszt – egyedi összetevőinek és a környékre jellemző ízvilágának köszönhetően marad emlékezetes. Fűszeres illataival vagy látványával vonz; van szabadtéri, kerülhet óriási fémcsarnokba, árulhatnak porba terített banánlevelekről vagy színes izzókkal kivilágított...

Néhány évszázaddal ezelőtt még ormányosok tízezerei kóboroltak a thai vadonban, harcra kiképzett állatok „teljesítettek szolgálatot” az uralkodó félelmetes, húszezres elefántseregében, és sokuk állt a hétköznapi emberek alkalmazásában is.