Bár július van, a hegyekben, a sarkkörtől 100 km-re északra mégis havazik. Hagyományos, számi sátorban kucorogva vacsorázunk. A rénszarvaspörkölt és az elmaradhatatlan áfonyaszósz elfogyasztása után vendéglátóink meglepő történetekkel készültek. A Fjällräven marketing igazgatója kezdi a sort. Egy hátizsákból néhány kartonra kasírozott “szlájd” kerül elő. Az elsőn csupán ennyi áll: Forever Nature
Egész nap együtt túráztunk a rókás márka vezérkarával és valóban úgy tűnik, hogy mindannyiuk életében meghatározó a természet szeretete. Közben leszáll az est és előkerülnek a gázlámpások. Martin veszi át a szót, kezében kis, kockás jegyzetfüzet.
Története a bolti melósból a Fjällräven vezetői székéig vezet, hiszen Martin Axelhed a cég “ceoja”.
Aztán a sátorban megelevenedik a múlt is: Åke Nordin az alapító ifjú évei.
Svédország kiváló terep a természetjárásra: hatalmas, szinte érintetlen vadon, jégformálta hegyek, gleccserek és sokszor zord időjárása egy percre sem hagyja a túrázót unatkozni. A tinédzser Åkenak nem volt hát nehéz dolga, hogy közelkerüljön a természethez: minden szabadidejében a vadon ösvényeit rótta. Nagy élvezettel tanulmányozta az élővilágot és bámulatba ejtette, hogy milyen hatékonyan alkalmazkodnak az állatok és a növények a tundra zord környzetéhez. Előszeretettel kelt korán, hogy szemtanúja lehessen a rénszarvascsordák vonulásának. Legjobban talán mégis a sarki róka nyűgözte le, mely a skandináv tundra ikonikus vándora.
Az 1950-es években járunk, amikor Åke Nordin barátjával, Lars-Olaffal közösen pecázni készült. Az erős sodrású hegyi patakok kiváló helyszínt kínálnak egy kis pisztrángozáshoz.
Åke régóta törte azon a fejét, hogy hogyan készíthetne magának olyan hátizsákot, ami nem egy körtére hasonlít, mikor megpakolja.
A batyu súlypontja túl alacsonyan van, ráadásul az izzadástól átnedvesedik a ruhája is, ami nem szerencsés, ha hirtelen hűvösre fordul az idő.
Amíg barátja a túra előtti napon a horgászfelszerelést készítette össze gondosan, Åke munkához látott. Minden rendelkezésre állt: évek óta amerikai barkácsmagazinokat bújt, édespaja szerszámaival pedig nagy gyakorlatra tett szert az asztalos munkában is. Először egy kis létraszerű vázat konstruált, majd következett a “felépítmény”. Vászonból készült a zsák, amely a vázra illeszkedett. V-alakú, lefelé keskenyedő formája biztosította a megfelelő súlyelosztást. Már csak el kellett készíteni.
Ez sem okozott gondot, hiszen édesanyja családjában szinte mindenki varrónő volt, így Åke előbb ismerkedett meg a Singer varrógéppel, mint tanult meg olvasni. Már csak a borjúbőr vállpántokat kellett elkészíteni, és kezdődhetett a teszt.
A szerkezet olyan jól sikerült, hogy már az első útjukon megirigyelte egy számi rénszarvaspásztor és megkérte, hogy készítsen neki is egyet. Hamarosan egy saját vállalkozás ötlete is megszületett az ifjúban, és kezdetét vette a Fjällräven-sztori.
Sátrunkban a történetek közben néhány palack bor is előkerült. Nem volt túl nehéz beleképzelnünk magunkat Åke fiatalkori éveibe, az Abisko Nemzeti Parkban. A tundra zordabbik arcát mutatja, sátrainkat vékony hóréteg lepi be, mikor fejlámpánkkal aludni botorkálunk. Elég messze vagyunk a túristaösvénytől, így reménykedem, hogy egy sarkiróka is odamerészkedik hozzám. Az elfogyasztott bor jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy ez a remény kellően valóságosnak tűnjön! Szép álmokat!
