Troppo-ház az elméletben

Az alábbi rövidfilmből megtudhatjátok, honnan indult a darwini troppo építészet, majd hogyan került a fenntarthatóság és az energiahatékonyság egymással konfliktusba az 1980-as években, és milyen alternatívákat kínál a megújult troppo-dizájn.

Troppo-ház a gyakorlatban, avagy tengődés a hőguta határán

Troppo-történelem pár képben

Troppo-enteriőr 1938-ból. A Burnett-féle troppo-ház emeleti hálószobája. A falak nyitható zsalugáterekből álltak, hogy tökéletes legyen a szellőzés. A bentlakókat csak a széltől, az esőtől és a napsütéstől kellett védeni, a hidegtől sosem. A zsalugáterek a jobb szigetelés érdekében azbesztcement felhasználásával készültek. Akkor még nem tudták, hogy az azbeszt veszélyes...

Kép: Karácsonyi Dávid

Koloniális miliő. A Burnett-ház nappalijában az 1930-as években még finom angol hölgyek és urak teáztak. Az európai klímára szabott polgári ruha akkoriban még alap elvárás volt a trópusi Darwinban is! Szinte látom magam előtt, ahogy a párás trópusi hőségben feszengve ül mindenki az asztal körül a teljesen átizzadt ruhadarabokban.

Kép: Karácsonyi Dávid

Az 1942 februári japán légitámadás golyónyoma a Burnett-ház kerítésén. 1942 elejétől a japánok több hullámban bombázták a stratégiai fontosságú Darwint. Az egyik alacsonyan szálló japán Zéró által ütött lyuk azóta igazi turista látványosság lett, bár 1942-ben még nem sok figyelmet szenteltek ennek a lyuknak, hiszen a japánok az akkor alig 2 ezer lelkes város legtöbb házát - így a Burnett-házat is - szitává lőtték.

Kép: Karácsonyi Dávid

A háború utáni troppo-dizájn egyik megmaradt típusháza. A lábakon álló, fából, bádog-burkolattal épült házak egészen az 1974-es Tracy-ciklon idejéig meghatározták Darwin városképét. Fontos szempont volt a gyorsan növekvő népességgel rendelkező, ám rendkívül periférikus fekvésű Darwinban, hogy könnyen szállítható, gyorsan szerelhető építőanyagokkal dolgozzanak. A bádogból, fából felhúzott, lábakon álló házakat aztán a ciklon is könnyen elfújta.

Kép: Karácsonyi Dávid

Troppo és a földrajz

Ne tévesszen meg senkit a pálmafa, ez már nagyon nem troppo! Az 1970-es évek végétől megjelentek a légkondicionált betonkockák is, ahol a fenntarthatóság szembe került az energiahatékonysággal - részletek a videóban!

Kép: Karácsonyi Dávid

A troppo-dizájn földrajzi érdekessége abban rejlik, hogy a legtöbb építészeti innováció (mint általában minden innováció) a nagyvárosi központokban születik, és onnan terjed aztán a perifériák, a félreeső helyek felé. A troppo esetében azonban épp ellentétes folyamat zajlott: a periférián született egy innováció, ami aztán a nagyvárosi központokba is eljutott. A Troppo Architects története Darwinból indult az 1980-as években, de ma már irodáik megtalálhatók Ausztrália nagyvárosaiban, Sydney-ben, Perth-ben, Adelaide-ben.

A mérsékelt övi dizájnt követő, amerikai stílusú, teljesen tájidegen külváros a trópusi Darwinban. Ma már csak minden ötödik ház épül a trópusi klimatikus viszonyoknak megfelelően Darwinban.

Kép: Karácsonyi Dávid

Mindez rávilágít arra az ausztrál Outback kapcsán gyakran megfogalmazott társadalomföldrajzi tézisre, miszerint a peremvidékek kudarca a központoktól való függésből ered, mivel a "központ" a peremvidék problémáinak megoldását a nagy ívű, nagy léptékű infrastruktúra-fejlesztésekben, és nem a helyi viszonyokhoz és lehetőségekhez alkalmazkodó, kis léptékű, fenntartható innovációkban látja.

Troppo-reneszánsz. A Troppo Architects által tervezett lakóház Darwinban. Hatalmas árnyékoló felületek a szárnyakra emlékeztető túlnyúló tető által, nagy ablakok, vékony falak, fa és környezetbarát építőanyagok. 2017-ben díjat is nyert ez a légies épület.

Kép: Karácsonyi Dávid